Az ifjú Candide Thunder-ten-Tronckh, Vesztfáliai, Németországban
él.Candide, Thunder-ten-Tronckh báró húgának törvénytelen
fia boldogan
éldegél nagybátyja fiával és lányával, Kunigundával annak
kastélyában.Le nézett és szégyellt rokonként. Mégis boldog, mert
szerelmes a bárókisasszonyba, Kunigundába.Jámbor természetű, rajong
nevelőjéért, Pangloss mesterért, akivel mindenben egyet is ért. A
tanító filozófiája: "minden a legjobban van ezen a legeslegjobb
világon". Candide azonban egyszer meg meri csókolni Kunigundát, ezért
elzavarják a kastélyból. A
regény zárópontja a Rodostó melletti farm,
ahol összegyűlnek az életben maradt szereplők. A köztes kalandokat két
részre oszthatjuk. Az Eldorádó-fejezetig a főhőst a körülmények
irányítják, ez után pedig Candide szándéka szerint alakulnak az
események. A kastélyból kiebrudalt címszereplő előbb a bolgár-avar
háborúba keveredik. A kiképzést, melynek később jó hasznát veszi, még
végig szenvedi, a háborúnak álcázott tömegmészárlásból már elmenekül. A
következő állomás Hollandia, ahol megismerkedik az anabaptista
Jacques-kal, s újra találkozik Pangloss mesterrel. Jacques-ot kísérve
jutnak el Portugáliába. Itt szemtanúi és szenvedo alanyai a
földrengésnek. Lisszabonban Panglosst felkötik, Candide-ot
egy öregasszony menti meg. Találkozik Kunigundával, aki a jezsuita
főinkvizítor és a zsidó bankár kitartottja. Mivel Candide leszúrja a
bankárt, menekülniük kell. Előbb Avacenába, majd Cádizba érnek. Itt fel
jutnak a Dél-Amerikába induló hajóra. Buenos Airesben Candide anyagi
okokból kénytelen megválni Kunigundától és az öregasszonytól.
Cacambóval, szolgájával Paraguayba mennek, ahol feltűnik Kunigunda
halottnak hitt öccse is, aki éppen katonai parancsnok. A jámbor Candide
a vita hevében leszúrja leendő sógorát, s így a Fülesek törzséhez
menekülnek. Itt a kivégzéstől csupán Cacambo ékesszólása menti meg
őket. útjuk Eldorádóba vezet. A régi inka birodalom kincseit őrző
eszményi országban egy hónapot töltenek, majd kincsekkel gazdagon meg
rakodva Suriname-ba a holland gyarmatra érnek. Candide új útitársat
vesz maga mellé, Martint, az öreg tudóst. Vele, s egyre fogyó
kincseivel indul Bordeaux-ba, a francia kikötőbe. A Párizsban töltött
idő után Dieppe-bol Portsmouthba utaznak, majd két nap múlva tovább
Velencébe, hogy hősünk végre viszontláthassa Kunigundát. Az út az olasz
városból Konstantinápolyba vezet, innen Rodostóba, ahol az imádott
hölgyet Rákóczi fejedelemtől kiváltják. A szerencsés fordulatok után
együtt a kompánia: Candide, Pangloss, akiről kiderül, hogy mégsem halt
meg, Cacambo, Martin, az öregasszony. A tenger partján bérelnek egy
tanyát, s itt élnek ezentúl mindahányan. A regény végén Candide
megdöbben szerelme Kunigunda látványától. Érte járta
végig a fél világot, viselte el a szenvedéseket, ám a végső egymásra
találás kínos pillanatokat okoz hősünknek. Kunigunda metamorfózisával
Voltaire az eszmény és a valóság filozófiai problémáját vetíti elénk:
mi lesz az eszményből, melyért küzdünk, mely irányítja életünket, mire
hozzá jutunk, mire birtokunkba kerül.
Kunigunda a kulcsa a regény egyik legvitatottabb részének, az
Eldorádó-jelenetnek. Az Aranyország vajon az eszményi társadalmi
berendezkedés-e, vagy Platón Államának megvalósulása, azaz Voltaire
számára negatív utópia?Vélhetően egyik sem.Az ember megmagyarázhatatlan
tulajdonságával, melyet az öregasszony fejt ki Candide-nak: ... de hát
szeretem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb
hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordoznunk azt a
terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk?"
A regény utolsó fejezetében az öreg török tanácsát mind Martin, mind
pedig - kissé kényszeredetten - Pangloss elfogadja: a munka pedig arra
jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a
szükséget." Az elbeszélő a tevékeny élet fontosságát hangsúlyozza. A
szorgalom, a kitartás polgári erényeivel ugyan a világ kaotikus voltán
nem tudunk úrrá lenni,de egy kisebb részét a magunk törvényei szerint
is irányíthatjuk. Ha az első fejezet a paradicsomból való kiűzetés
ironikus felidézése volt, a záró fejezet a paradicsomkertbe való
visszajutás szatirikus képe. Földünk nem az édenkert, de nem is a
pokol. Ha nem megmagyarázni, hanem élni akarjuk életünket, ha az
okoskodás helyett a munkát választjuk, még talán boldogok is lehetünk.
Ezzel az egyszerű és alapvető tanítással fejeződik be Voltaire Candide
című regénye.