Verne élete utolsó alkotásában, a posztumusz műként megjelent A
Szahara tengerében vissza tér a természetátalakítás témájához. A
cselekmény romantikus módon indul: a Tunézia-i Gabes kikötőváros
börtönéből - édesanyja
és testvére segítségével - meg szökik Hadjar, a
harcias
tuaregek vezére,
hogy - visszatérve a sivatagba - élére álljon
népének, amelyik a karavánok fosztogatásából él, miközben küzd a
francia gyarmatosítók ellen. Ugyanekkor Schaller mérnök és kicsiny
csapata terep fölmérést végez a sivatagban a célból, hogy ki derítsék:
el áraszthatók-e tengervízzel a Szahara lapályos, tengerszintnél
alacsonyabban fekvő részei? A terv szerint Gabestol csatornán át
juttatnák a
tenger vizét a sivatagba, s az így keletkező beltenger hajó
forgalma föl lendítené a kereskedelmet, az ipart ezen az elhagyatott
tájon, egyben el tűnne a nomadizáló-tuaregek "élet tere" is, miáltal
jelentékenyen növekedne a térség közbiztonsága. Verne hosszan ecseteli
a földmérők sivatagi útját, tüzetesen
ismerteti a beltenger
létrehozásának terveit. Egy viharos napon Hadjar martalócai el fogják
Schaller mérnököt és kíséretét, és a távoli oázis omladozó erődjébe
zárják a foglyokat, hogy túszul használják őket a csatornaépítő
társasággal való alkudozásuk során.
A
regény Vernének a lassan csordogáló cselekményű, részletező
kifejtésű,
sok-sok természetismereti tudnivalót előadó munkái közé
sorolható; az író el időzik a sivatag és Észak-Afrika geológiai és
hidrológiai jellemzőinél, kedvvel ismerteti szegényes állat- és
növényvilágát, be számol az itt élő népek, a beduinok és tuaregek
életmódjáról és szokásaikról, méltatja a franciák civilizatórikus
tevékenységét stb. A regény - minden fiatal és idősebb Verne-olvasó
gyönyörűségére szolgálhat.
További ismertetés a következőről A szahara tengere