Édes Anna
A mű témája kettős gyilkosság,
amit a cseléd követ el a gazdái ellen. A valóságban is megtörtént ez a bűntett,
Kosztolányit érdekelte ez a téma, készült rá.
A mű szerkezete:
1-6.
fejezet: bemutatja a helyszínt.
6. fejezet: Anna késleltetve jelenik meg
7-10. fejezet: Anna beilleszkedik a környezetbe
11-14. fejezet: Anna
és Jancsi viszonya15-18.
fejezet: menekülési lehetőség meghiúsulása
19-20. fejezet: ítélethozatal, befejezés
A cselekmény a kommün bukásával (1919. július 31)
veszi kezdetét. A szerző nem engedi művét leleplező korrajzzá terebélyesedni.
Az első fejezetnek a cselekmény
szempontjából nincs is jelentősége, azt hivatott szemléltetni,
hogy az írótól
távol áll a politika. Kosztolányi nem társadalmi kérdésekkel kíván foglalkozni,
hanem általános emberi kérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás
iránti közömbösség, a szánalom és részvét hiányának nagy problémáit. Az
úr-szolga viszony ábrázolását
csak eszközként használja fel ehhez.
Az első fejezetek főszereplője a Vizy házaspár, de
már ekkor minden párbeszéd, gondolat,
Édes körül forog. Vizynét ugyanis
egyetlen dolog foglalkoztatja, az, hogy minél tökéletesebb cselédre tegyen szert.
Beteges szenvedélye vakká teszi, húsz éves házasságának minden emléke a házában
megfordult cselédekhez kötődik. Valamennyit gyűlöli, de legjobban az éppen nála
levőt. Kóros állapotának személyes természetű okai vannak: egyetlen gyermekét
betegség miatt vesztette el, férje rendszeresen megcsalja. Beszűkült és
boldogtalan életében a cseléd az egyetlen partnere, minden gondolatának legfőbb
oka és célja. Ficsor a házmester felajánlja neki, hogy új lányt szerez, olyat,
aki tökéletes mintacseléd. Sokat és jól dolgozik, keveset eszik, nem lop,
nincsenek szeretői. Így kerül Édes Annát Vizyékhez. Valójában Ficsor a
tizenkilenc éves vidéki lányt akarata ellenére kényszeríti ide. Ez az ember,
aki a szolgalelkűség megtestesítője közeli rokona Annának. A kommün ideje alatt
hiába kérték, nem javítja meg a tanácsosék csengőjét, de a proletárdiktatúra
bukásának hírére azonnal megjelenik és alázatosan elvégzi a munkát. A kis
cselédlányt, aki jól érezte magát az előző munkahelyén, azért kényszeríti ide,
hogy visszaszerezze Vizyék jóindulatát. Az első találkozáskor lezajló
párbeszéd, a cselédkönyv szenvtelen adatai (termete, fogai, különös
ismertetőjele) a rabszolgavásárra emlékeztetnek. Vizyné magatartása kemény,
vallatásszerű, megleckéztető. Megmotozza a cselédet, megsérti a poloska
behozatalának vádjával, elzárja az élelmiszert. Később csalétket helyez ki,
máskor cselből kínálja. Vizyné Annánál olyan dolgot tapasztal, mit eddig még
senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül tökéletesen elvégez, keze nyomán
rend és tisztaság marad, nem szájal az asszonnyal. Anna engedelmes, végtelenül
türelmes, halk és dolgos, ellenállás nélkül tűri, hogy asszonya a cselédgyötrés
minden módozatát kipróbálja rajta. Király István így vall róla: "Anna
értékember" „Ugyanis a humánum ösztönösen benne van.” Ő lesz a
mintacseléd, akit Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat mutogatnak a
vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált.
Kosztolányi tudatos írói módszerére vall, hogy főhősét alig beszélteti.
Együgyűségéből, iskolázatlanságából következik, hogy nyelvi kifejezőképesség
híján Aanna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik, különös hangsúlyt kap a
szaglás. Vizyékhez belépve émelyítő szagot érez (a molyok ellen kámfort
tartottak a zongorában) rosszullét fogja el, s napról-napra jobban irtózik egy
számára felfoghatatlan dologtól. Nem menekülhet el sehová, irdatlan magány
veszi körül. Vizyéknél eltöltött nyolc hónap csak szenvedést hoz Annának. Az,
hogy mintacseléd lehessen csak személyiségének megnyomorítása, feladása árán
valósulhat meg. Gazdái a maguk módján szeretik, csak éppen nem embernek, hanem
hibátlanul működő gépnek tekintik. Az asszony beleszól a magánéletébe, elveszi
az önállóságát, önbecsülését. Azonban nem csak Anna kiszolgáltatottja a
méltóságos úréknak, a függés kölcsönös. Vizyné állandóan attól retteg, hogy
elveszti Annát. „Az tagadhatatlan, hogy most inkább rab volt, mint bármelyik
cselédje mellett”. A függésben elvesztik szabadságukat, s ez mindkettőjük
személyiségét eltorzítja. Megaláztatásához hozzájárul Vizyné unokaöccse,
Patikárius Jancsi, aki visszaélve a lányban rejlő szeretetigénnyel elcsábítja
és teherbe ejti. Jancsi a korszak jellemző típusa. Ellenszenves külsejű,
kicsiny koponya, peremtelen fülek. Élettelen arc. Rideg, érzelem nélküli ember,
„kicsit Noszty Feri”. Gátlástalan bohém, érdekember. A tiszta lány várja,
igényli a szerelem folytatását, de a férfi csak játékszert, használati tárgyat
lát benne, és megvetően elfordul tőle. A szégyenétől végül megszabaduló lányt a
kezébe nyomott pénzzel még jobban megalázza.
Menekülési lehetőséget kínál kilátástalan
helyzetéből Édes Anna számára Báthory úr, a kéményseprő, aki megkéri a lány
kezét. Anna akaratát azonban ekkora már teljesen megvétózta a Vizyné részéről
ránehezedő lelki terror, melynek eredménye képen úrnőjének szavára hallgatva a
cselédlány eláll a házasságtól.
A regény cselekményének tetőpontját az estély
jelenti, amelyen Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Vizy Kornél
érdekember, csak a karrier érdekli, a protekció bolondja. Anna
felszolgálás közben megpillantja Jancsit, amint megcsókolja az öreg Moviszter
doktor fiatal feleségét. A sok sérelmet, a sok csalódást ez a jelentéktelennek
tűnő szerelmi csalódás tetézi be. Még aznap éjjel Édes Anna egy konyhakéssel
leszúrja alvó gazdáit, Vizy Kornélt és feleségét, összekuszálva az ok és okozat
közvetlen szálait. Másnap felfedezik a gyilkosságot és letartoztatják a
gyilkost. Anna mindent bevall, csak arra a kérdésre nem tud felelni, hogy miért
tette. A bírósági tárgyaláson mindenki ellene vall, még édesapja is. Egyedül a
mélyen és igaz módon vallásos Moviszter doktor érez vele együtt, s ő az, aki
rámutat a gyilkosság valódi okára. „Nem úgy bántak vele, mit egy emberrel,
hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle. Embertelenül bántak vele.
Cudarul bántak vele”. Moviszter doktor tudatosan képviseli a humánumot.
Szeretet és megértés jellemzi, de cselekvésképtelen. Édes Annát végül bűnösnek
találják és 15 évi fegyházra ítélik.
A záró fejezet a nyitó fejezethez hasonlóan nem
tartozik szorosan a cselekményhez. Az utolsó fejezet igazából nem Édes Anna
történetének az utójátéka, hanem a házé, a környezeté, az íróé, az
ellentmondásos magyar világé.
További ismertetés a következőről Édes Anna