Az angol regényírót leginkább színdarabjai révén ismerjük itthon, de
Az ördög sarkantyúja című regénye talán az egyik legjobban sikerült műve. Maugham nehéz témát választott: a hétköznapi emberekkel próbálja megértetni
egy festőművész lelkivilágát, aki kívülről nézve érzéketlen vadembernek tűnik. Fittyet hány az erkölcsi és társadalmi szabályoknak, nem ismeri a szeretet, ragaszkodás, felelősség fogalmát, nem törődik mások érzéseivel, még az sem érdekli, hogy műveit hogyan értékelik mások. Nem könnyű úgy ábrázolni valakit, hogy érthető legyen a
zseniális embert hajtó szenvedély, de ne legyen visszataszító az általa elkövetett gonoszságok ellenére.
A főhős, Strickland, 40 éves koráig hétköznapi életet
él,
majd egyik napról a másikra maga mögött hagyva családját, londoni tőzsdeügynöki állását, a festészetnek szenteli további életét, Párizsba megy festeni. Szenvedélyesen fest, ellenállhatatlan belső kényszer hajtja, hogy kifejezze önmagát. Nyomorban él, amikor az éhhaláltól menti meg egy giccs-festő, aki rajong érte és művészetéért. Magához veszi, gondozza, de jótevőjének felesége nem tud ellenállni a Stricklandből áradó nemi vonzerőnek. A festő elcsábítja, majd elhagyja, ezzel öngyilkosságba hajszolja az asszonyt. Sorsa Tahiti szigetére vezeti, ahol a környezet bujasága, a hely vad szépsége lenyűgözi, végre megtalálja a neki való helyet. Egy bennszülött asszonnyal él minden civilizációtól távol, és sorra festi csodálatos képeit. Szörnyű betegségben hal meg, de halála után a világon zseniális festőként ismerik el.
Mindenki számára egyértelmű, hogy a
regény főhősének sorsa Gauguin francia festő életének és művészetének lényeges vonásaival egyezik.
További ismertetés a következőről Az ördög sarkantyúja