A
regény először 1906-ban, a mára elfeledett Tanulók Lapja
című ifjúsági folyóiratban jelent meg folytatásokban. A 28 éves Molnár
Ferenc egy körúti kávéház karzatán ülve dolgozott az újabb
és újabb
részeken, és aligha sejtette,
hogy éppen a legnagyobb karriert befutó magyar ifjúsági regényt írja. A
következő évben a történet
könyv formában is megjelent, és az 1910-es
évek elejére már angolra és németre is lefordították. Százéves
pályafutása során készült belőle némafilm, hangosfilm, filmsorozat, és
számos országban kötelező vagy ajánlott olvasmánnyá tették. A könyv
szereplői, a budapesti Józsefváros szülöttei ma már az ifjúsági
irodalom halhatatlan hősei közé tartoznak. Gyerekkorunkban mindannyian
olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai
fiúk a grundon. A regény budapesti
iskolásokról szól, akik megvédik játszóterüket, a „grundot” egy másik
csapat gyerektől. A díszlet a fejlődő magyar főváros századfordulós
társadalma az első világháború előtti időszakban, de a könyv máig ható
nemzetközi népszerűsége arról tanúskodik, hogy olvasói szerint örök
élethelyzetekről szól, bárhol, bármikor történhetett volna.
A regény főszereplői – Nemecsek Ernő, Boka, Geréb, Áts Feri
– olyan karakteres emberi viselkedési mintákat mutatnak, amelyeket a
név puszta említése felidéz – és a könyv olyan jól ismert, hogy ezeket
a neveket gyakran használjuk is emberi jellemek tömör leírására. A
szereplők nevén kívül fogalommá váltak a regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.A „csatát” Nemecsek Ernő – a legkisebb és leggyengébb a fiúk
közt – dönti el, miután saját társai csupa kis betűvel írták le a nevét
és árulónak kiáltották ki. Nemecsek a kicsik, gyengék, de elszántak, a
félreszorítottak, de önfeláldozók jelképe lett. Bodnár Dani, ötödik
osztályos tanuló így írja le iskolai dolgozatában 2006-ban, mit is jelentett a kis Nemecsek önfeláldozása: „Nagyon
beteg voltam. Arra gondoltam, hogy miért kellett harcolni a grundért.
Azért, mert az volt a mi hazánk, játszóterünk, amiért még lázasan is
meg kellett küzdeni. Mert a grundot mi annak tekintettük, mintha az
lett volna a mi hazánk.”A regényben szereplő grund – a regény szövegéből kideríthetően – a mai Pálés Mária utca sarkán volt (a Józsefvárosban), Nemecsekék lakása pedig a Rákos utcában (ma Hőgyes Endre utca, a Ferencvárosban), az akkoriban a környéket meghatározó alacsony, egészségtelen házak egyikében. A tó helyszínét Fogarassy Miklós irodalomtörténész azonosította: Az Üllői úti klinikák közül utolsó, a mai Természettudományi Múzeum felé eső tömböket csak később, a Millennium (1896) után építették meg – ezeknek az épületeknek a „telkén” lehetett az tó, ahol a regény szereplői a Füvészkertben a vörösingeseket kihallgatják.
További ismertetés a következőről A Pál utcai Fiúk