Babits Mihályt többnyire költőként ismeri a nagyközönség, de igen értékes kritikusi, esszéírói, műfordítói tevékenységet
is folytatott, sőt, írt regényeket is. Első regénye, „A
gólyakalifa” élete legnagyobb közönségsikere volt. ”A gólyakalifa” a szkizofrénia és
az ahhoz szorosabban- áttételesebben kapcsolódó kérdéskör precízen feldolgozott regénye. A szkizofrénia görög eredetű szó és hasadásos elmezavart jelent. A köznyelvben említik még egyszerűen tudathasadásként, ahol az adott személy tudatában kettő vagy esetenként több személyiség lakozik, egymástól függetlenül vagy esetenként egymásba kapcsolódva. A gólyakalifa regénycímet a mesebeli kalifa története ihlette, aki gólyává változott és elfeledte a varázsszót, amivel emberré visszaváltozhat. Hasonlóan van ez Babits regényében Tábory Elemérrel, aki
egy derűs majális után egyszer csak különös álomvilágban találja magát. Elemér úri fiú, mintagyerek. Intelligens, jó tanuló, a tanárok kedvence és a szülei szemefénye. Kiegyensúlyozott és jómódú világban él. Vonzódik a művészet, az esztétikum és a minőségi dolgok iránt. Élete egy zárt, emelkedettebb színvonalú légkörben folyik, ahová nem ér el a külvilág zord szele. Jóképű, ígéretes fiú, van jövője, valószínűleg egy nyugodt és tartalmas felnőtt élet vár rá. De egy nap arra ébred, vagy inkább azt álmodja, hogy egy rút, buta, szerencsétlen kitaszított asztalos
inas, akit ütnek-vágnak, tíz fillére sincs és egy fabatkát sem ér az élete, egy gyűlölködő, keserű ember, aki még a gyilkosságtól sem riad vissza. Álma annyira valóságnak tűnik, hogy hamarosan nem tudja már eldönteni, hogy Tábory Elemér a valóság és az asztalos inast csak álmodja, vagy az asztalos inas a valós személy és ez az inas álmodja éjjelente Elemért. Mikor Elemér alszik, az inas van ébren, és fordítva. Majd az inasnak elege lesz a kilátástalan, mostoha életből és elindul a városba, ahol fondorlatos körülmények közepette hivatalnok lesz belőle és a második személyiség innentől ezen a szálon fut tovább. Hosszas kínszenvedések után hősünk arra szánja el magát, hogy inas-hivatalnok önmagát öngyilkosságra bírja, hogy ezen a módon megszabaduljon személyiségének eme állandóan kísértő, szégyenletes alteregójától. A kísérlet azonban túlzottan is jól sikerül: az inas halála egyben Tábory Elemér életének végét is jelenti: holtan találják szobájában, homlokán lőtt sebbel, de semmiféle fegyvert nem találtak körülötte. A misztikus történet magával ragadó erejét még jobban fokozza, hogy Tábory Elemér önéletírásaként bontakozik ki előttünk, egyes szám első személyben elbeszélve, a tragikus végkifejletet pedig az író leveléből ismerjük meg.
További ismertetés a következőről A gólyakalifa