Mély filozófia, még mélyebb pszichológia, őszinte,
felfakadó líra és csodálatos zene ez a könyv.
Végigvezeti
az olvasót a világon és Istenhez érkezik.
Logikus érveléssel és valószínűség-számítással
bizonyítja be Pascal az ész emberének,
hogy a vallási
közöny a legnagyobb esztelenség. Pascal
emberábrázolása tökéletesebb a legnagyobb francia
pszichológus írók rajzainál. Villáma széthasítja az
eget írja róla Mauriac, és bevilágít az ember
lelkébe.
Pascal nem
volt teológus, műve mégis a legismertebb és
legjelentősebb alkotások egyike a keresztény hit-
irodalomban, nem volt irodalmár, a Kereszténység
apológiája, mely Gondolatok címen jelent
meg, mégis a
legszebb költői alkotások egyike.
Sehogyan se lehet egyértelműen a kultúrtörténet egyik vagy másik
fejezetébe besorolni, hiszen ez a nagy jelentőségű fizikus és
matematikus csak játéknak tekintette azokat a tudományokat, amelyeknek
múlhatatlan érvényű törvényszerűségeit állapította meg. Filozófiai
vitairatai nemegyszer a legeredetibb gondolkodású teológusok közt
jelölnék ki a helyét. Megsejtései odasorolják a korai pszichológusok
körébe.
de akár vitatkozik, akár leveleket ír, olyan költői és
nyelvileg olyan gazdag a stílusa, hogy a legkülönbözőbb világnézetű
írók és költők őt vallják a francia irodalmi stílus legnagyobb hatású
mesterének. Ezért sokszínűsége és sokoldalúsága ellenére elsősorban
irodalomtörténeti főalak, akit azok
Is mesterüknek tudnak, akik akár
hívei, akár ellenfelei szélsőségek közt hullámzó világnézetének. Hiszen
az olykor misztikusan hitbuzgó keresztény a szerelem szabadságát is a
szent jogok közt tartja nyilván. Olykor az elegáns szalonok kedvelt
társasági embere, a hölgyek szellemes szolgálója, aki szentségként
hirdeti és áhítja a testi szerelmet. Máskor az aszkézisben véli
megtalálni a gyönyörűség teljességét, és véteknek hirdeti az anyai
csókot is.
Egyszerre indult csodagyereknek és reménytelenül beteg kisfiúnak.
Mindössze 39 évet élt. Ez idő alatt néha megbénult, de hamarosan
életerős hajszolója lett a testi és lelki gyönyörűségeknek, majd gyötrő
kételyekből kereste a menekülést, hol Isten, hol a fizikai törvények
felé. De nem volt olyan testi vagy lelki állapota, hogy stílusa ne
legyen szárnyaló, nyelve ne legyen gazdag és mindig költői. A francia
klasszicizmus kezdetén meghatározó szellemi tekintély. Richelieu
bíboros, habár nem ritkán szidalmazta is, de fiatal korától fogva
szellemi iránymutatónak tartotta. A francia klasszicizmus első
nemzedékének nagymestere, Corneille
már a siheder fiúban felismerte a
nyelv és nyelvezet megújítóját. Később Racine, Moliçre, La Fontaine
stilisztikai példaképnek tekintették. - Idővel a felvilágosodás - élén
Voltaire-rel - tagadta vallásos bölcseletét, de elismerte
természettudományos eredményeit, nyelvi-stilisztikai téren szempontból
is követendőnek tekintette. Majd a romantika benne látta a költői
francia nyelv előharcosát. Persze az olyan katolikus világnézetű
író-költők a XX. században, mint a francia Mauriac vagy az angol Eliot
őt vallja az egész újkatolicizmus leghitelesebb elődjének. Holott a
hivatalos katolikus egyház a maga korában általában eretneknek
nyilvánította. Tehát úgy érdekes jelenség, hogy igen nehéz jellemezni.
De alig lehet tovább haladni az irodalomtörténetben, ha közben
valamennyire nem jellemezzük Pascalt.
Az apja dúsgazdag polgár, pénzügyi szakember, adó-főfelügyelő volt.
Humanista műveltségű férfi. Korán elözvegyült, a három árvagyerekkel
maga kívánt foglalkozni, hogy művelt emberekké nevelje őket. Két lánya
és egy fia volt, a fiú - Blaise - a két leány közt született. A lányok
szinte ugyanolyan tehetségesek voltak, mint a hamar érő elméjű fiú. Az
idősebbik idővel férjhez ment, jó családi életet élt, közben irodalmi
szalonja volt, nevezetes férfiakról írt életrajzokat, s később - öccse
halála után - ő írta meg a már nagy hírű fivér első életrajzát. A
kisebbik leány - Jaqueline - ifjúkorától finom hangú költő, a vallási
hitmegszállottja, az apa és a család akarata ellenére apáca lett,
hangulatos vallásos prózai elmélkedéseket írt. Korán meghalt.
Az apai otthon kultúrája, a nővérek műveltsége és tehetsége közepette
érett igen korán előbb természettudóssá, majd filozófussá és költői
hangütésű stilisztává. Apja ugyan eleve tiltotta, hogy Euklidész művét
olvassa, de ő már 8-10 éves korában latinul is, görögül is oly
biztonságosan olvasott, mint franciául. És Euklidészből kiindulva
gyermekként jött rá matematikai és fizikai törvényekre. 17 éves korában
jelent meg első fontos tanulmánya ,,A kúpszeletekről". 24 éves volt,
amikor napvilágot látott legfontosabb természettudományos tanulmánya,
,,Az űrre vonatkozó kísérletek". - Ezek már életében nagy hírű tudóssá
tették, de - habár mindvégig eljátszott a fizikai kísérletekkel és a
számok világának rejtelmeivel érdeklődése egyre inkább a filozófia, a
vallási problémavilág, az igazságkeresés felé fordult. Amikor apját
Párizsba szólították pénzügyi feladatai, ő is vele költözött a
fővárosba. Házuk a szellemi élet egyik otthona lett. Maga Richelieu
bíboros is gyakran ült vacsoravendégeik közt. A már népszerű drámaíró,
Corneille többször fordult meg náluk. A tudós hírű fiatalember
megismerte a híres hölgyek szalonjait. Egy időre el is ragadta a
nagyvilági élet. Ugyanakkor azonban megismerkedett olyan tudós
papokkal, paptanárokkal is, akik sok mindenben másképpen vélekedtek,
mint a hivatalos egyháziak. Ezek voltak a janzenisták. Ezt a
vallásfilozófiai irányzatot Cornelius Jansen yperni püspök,
vallásfilozófus alapította. A hitet és az erkölcstant Szent Ágoston
tanítására vezette vissza. A kegyelem tanáról elmélkedve tagadta a
szabad akaratot, közelítve a tudományos világnézet determinista
elméletéhez. Ezt elfogadták a kitűnő párizsi iskola, a Port-Royal
gimnázium tudós atyái, akik így szembekerültek a jezsuiták görcsös
szabad akaratot hirdető elméletével. A jezsuiták a világi uralom
feltétlen hívei voltak, a janzenisták pedig a szólásszabadság, az
emberi méltóság, a tanítás szabadságának szószólói. Pascal
meggyőződéssel állt a janzenisták mellé. Szellemes okfejtésekkel
vitatkozott a Port-Royal tudós atyáinak ellenfeleivel. Egy elképzelt
vidéki ismerőshöz írt leveleiben a janzenista igazságot védte a
hivatalos egyházi véleményekkel szemben. De a vitatkozó levélsorozat
nemcsak filozófia, hanem kitűnő irodalmi remekmű is. A legtöbb elmélkedő vagy vitatkozó írása azonban elszórtan jelent meg,
vagy életében meg se jelent. Leghíresebb művét úgy, ahogy mi ismerjük,
maga összefüggően meg sem írta. Halála után barátai - főleg a
Port-Royal tudós tanárai szedték és rakták össze ,,Gondolatok" címen. A
XVII. század, a francia klasszicizmus korának egész gondolatvilágát
gyűjti egységes - igen változatos összképpé ez a minden korban
rendkívül érdekes könyv. Egy nagy gondolkodó összefoglalja azt a sok
különböző, olykor ugyancsak szétágazó gondolatfolyamot, amely
foglalkoztatja azt a korszakot, amelynek létérzését, világlátását a
legmagasabb színvonalon Corneille, Moliçre és a Pascal eszméivel
egyetértő, hasonlóképpen janzenista Racine fejezett ki. És amely
gondolatrendszernek híve és hitvallója volt a következő évszázad elején
a franciaországi száműzetésben élő Rákóczi Ferenc. Rákóczi híres
vallomásait, a hol latin, hol francia nyelven írt önéletrajzi műveket
is jobban értjük, ha már eleve ismerjük a kor legtovább mutató
filozófiáját, amely Blaise Pascal műveiben fogalmazódott meg.
További ismertetés a következőről Gondolatok