Kosztolányi Dezső
történelmi regényének
középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll,
aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak
reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott,
nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal
Nerót azonban
az a vágya, hogy művészetéért ismerjék,
szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől.
Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom
erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert.
Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül
nevelőjével, Senecával, s
mert bölcsebbnek érzi
önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert
egyetlen
nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár
mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált
császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.
A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az
antik világváros életét s a kor történelmi
szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az
író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját
korát festette le, a császár alakjában s a `véresen-
fájó dilettantizmus` drámájában a hatalom és művészet
viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély
pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A
mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját
Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-
politikusáról mintázta, s az is aligha lehet
kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via
Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.
További ismertetés a következőről Nero, a véres költő