Kopjáss István
egy nap arra ébred,
hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként - más
szóval utolsó senkiként - dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó
szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióbajuttatta, minden
szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége
Is vonzó szépasszonnyá
válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született
frázisát - hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon -
mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez
a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista
gondolkodású
ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a
törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával - ha a polgároknak
mindig elmondják, mire költik a pénzüket - talán még azt is el lehet érni,
hogy a magyar ember szívesen fizesse
az adót, s önzetlen örömmel
szemlélje a köz boldogulását. A
hatalom édességét azonban hamarosan
megkeserítik az innen-onnan előbukkanó
rokonok, akik most mind Kopjáss
pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként
feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke.
Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent
regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be
a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember
vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének
Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük.
Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is
közöljük: a komor hangulatot Móricz
itt derűs elemek sokaságával oldja fel,
s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus
jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva,
hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt.
További ismertetés a következőről Rokonok