Aki a Provence-könyveket olvasta vagy olvassa, már ismerősnek érzi a helyet, függetlenül, hogy járt-e valaha arra, vagy sem.
Az biztos, hogy az elolvasásuk után szeretne eljutni oda. Peter Mayle könyveinek műfaji meghatározása sem egyszerű, de nem is érdemes beskatulyázni. Talán ez is - a kitűnő stílus
mellett - sikerének egyik kulcsa: egyszerre útikönyv, életrajz, szakácskönyv és történetmesélés. A lapokon haladva érezzük ismét a mediterrán napfényt, a levelndula
illatát, a francia konyha - beleértve a port, a pálinkát és az olívaolajat - illatát, ízeit, színeit. Az író vallomása szerint lehetetlen egy könyvben visszaadni mindazt, ami Provence, az olvasó mégis teljesnek érzi a kötetet. Viszont mégis pozitív Mayle kijelentése, mert ebben a mondatban benne rejlik újabb provence-könyvek lehetősége. Humor, mindennemű ínyencségek, a táj és lakói élethű bemutatása mind hozzáad az egészhez. Olyan "fontos" információkhoz jutunk, hogy az angolok miért ragaszkodnak a mintegy kétszáz éves éjjeliedényekhez, mennyiért kaható hüvelykszorító a nyugalmazott hóhér múzeumában, mi az összefüggés a betörések és az ebek nemi élete között, hogy csak kedvcsinálóként néhány példa álljon itt. Megtudjuk, hogy az író honnan kapott ihletet új könyve megírásához: a borkóstolók és a strandok mellett békaugrató fesztiválok is szerepelnek az ihlet-listán. A Bor, mámor, Provence és Monaco, mon amour című könyv szerzőjének műve ajánlható olvasni szeretőknek, útrakelőknek és otthonülőknek egyaránt.