Az
arany ember 1872-ben jelent
meg. Jókai ekkoriban politikai és írói karrierjének csúcsán áll: 1867 és 1875 között a parlamentben ellenzéki képviselő, anyagi helyzete egyre jobban megszilárdul (1871-ben felépítette balatonfüredi villáját). Hűséges olvasói közé tartozott maga Erzsébet királyné
is. Családi élete viszont válságba jutott. Feleségét 1869-ben méltatlan körülmények között nyugdíjazták, aki meggyűlölte
Az embereket, férjét pedig féltékenységgel gyötörte. Az író az 1870-es évek elején egy nagy érzelmi válságon ment át: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, s már válásra is gondolt. A konfliktust végül is a leány korai halála oldotta meg. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Az arany ember az illúziókkal való leszámolásnak, a kiábrándulásnak és a menekülő romantikának egy jellemző darabja legyen. A menekülő romantika a művészetekben általában forradalmak, eszmék bukása után, a kiábrándultság jegyében jelenik meg. Jókai a szabadságharc bukása után nemzeti íróként tanító, bátorító célzatú műveiben az összefogást hirdette. Talán szerelmi, magánéleti csalódásának hatására ő is menekülni vágyott a polgári világból, ki, a tiszta természetbe. Ez
nem illúziókeltő, hanem illúzióromboló regény. A reformkor, a polgárosodás kezdetén játszódik. Timár is egy jó szakértelmű, bár nem gáncstalan (furfangosság, becsapás) feltörekvő polgár. Karrierregény: alulról felemelkedő hős. A meggazdagodása erkölcsileg tisztátalan,
de a pénzét jóra fordítja. Úgy tűnik, hogy egy belsőleg jó ember meggazdagodásához ilyen eszközök kellenek. Ő igazságot oszt: csak azt teszi tönkre, aki megérdemli. Pozitív értékei sajátos körülmények között jelennek meg. Tímár és Tímea neve összecseng: szóvarázs Þ összetartoznak. Ezt az eleve elrendeltetést a végzet megzavarja, megakadályozza boldogságukat. Az író a bonyolult lélekrajzokkal, az előre- és visszautalásokkal is ezt a végzetszerűséget erősíti meg bennünk. Tímár és Tímea a Vaskapu mítoszának metafizikai világában egymásra találnak. Tímeának az igazi világa a metafizikai világ, ezért nem imponál neki Tímár szerencséje, sikere, ezért szerethet bele a szerencsétlen Kacsukába, aki nem sikeres. A házasság is csak formai volt (K:229,416,503), megőrzi a gyermeki világát. Ő megőrzi az eszmei tisztaságát, de mivel belekényszerítik a valóságba, ettől boldogtalan. Tímár otthon van az eszmei és a szabadversenyes világban is, de nem őrzi meg eszmei tisztaságát, ezért ő is boldogtalan. A rossz sorsukért, boldogtalanságukért a pénz a felelős. A senki szigetén nincs pénz, egyház nélkül hiszik az Istent, tehát vallási értelemben is idilli. A senki szigetének eszményített képében az ősközösségi világ, a civilizáció előtti világ jelenik meg. Hősei a társadalomból menekülő hősök lesznek; a természet világa az eszmény. Zárlat: a valós, szabadversenyes világban fel lehet emelkedni, de csak bűnök által és ezért nem lehet senki boldog. Az ember nem találhatja meg a boldogságot ezen a földön: ez nem véletlenszerű, hanem eleve elrendelt, törvényszerű. Ez a mű tehát a menekülő romantika jellemző darabja. A mű felépítése: Tímea és Tímár egymásratalálnak a metafizikai világban, Tímea továbbra is abban él, de Tímár kilép a valós világba, hogy el tudja érni Tímeát. Ám, hogy elérje e magasztos célját, le kell mondania eszmei tisztaságáról, és emiatt Tímea már nem tudja szeretni. Csalódottsága közepett Tímár rátalál az eszményi világra, mely mentes minden világi rossztól és itt végre megtalálja a szerelmet, a boldogságot, de ez Tímea boldogtalansága miatt nem lehet felhőtlen. A történet példázat voltát emeli ki a hitelesítési próbálkozás.3. Durva- és finomszerkezet Az arany emberben Egy műben a durvaszerkezet (a cselekmény, a karakterek) kijelöl értelmezési lehetőségeket. Segítségével a művet értelmezni tudjuk, nagyjából magyarázatot tudunk adni a szereplők cselekedeteire. A valódi megértést, a szereplők valódi megismerését azonban csak a finomszerkezetben található információkkal tudjuk megtenni. Tehát a finomszerkezet finomítja a durvaszerkezet által nyújtott értelmezési lehetőségeket, jelentéssel tölti fel azokat, és hozzásegít a helyes értelmezéshez. Az 1872-ben kiadott Az arany ember című mű karrierregény. Egy alulról felemelkedő hős felemelkedésének útját követi nyomon. Tímár beleszeret Tímeába és tulajdonképpen minden további cselekedete azt a célt szolgálja, hogy sikerüljön rátalálnia a lányra. Ám mikorra idáig eljut, akkorra Tímea már Kacsukába szerelmes. Ahhoz, hogy megértsük a cselekményszál eme egyik legnagyobb fordulatát, ahhoz Jókai jellemfestését kell megvizsgálnunk. Tímea, ki megtartja gyermeki ártatlanságát a metafizikai világban van otthon. Így Tímár szerencséje, gazdagsága nem képvisel számára értéket, és mivel Tímár nem udvarol neki, a passzív jótevő szerepét játsza, ezért nem is tud szerelmes lenni belé. Sokkal inkább szimpatikus számára a valódi világban szerencsétlen, a magát csak sodortatni hagyó Kacsuka. A többi jellem kidolgozása is nagyon érdekes. Tódor Tímár ellenpárja: ugyanazok történnek vele is (K: 447 Þ mind a két lányt Tódornak ígérik, de mégis Tímár kapja őket), de a származása, körülményei miatt ő gazember lesz. Tehát a társadalom berendezkedése eleve rossz. Tódor mondja: gazembernek kevés pénze van, jómódúnak sok; ők nem, csak környezetük tehet róla. Itt ő az író szócsöve: bírálja a társadalmat: milyen jogon üldözi a társadalom azokat, akiket ő tett gazemberré. Jókai ezt komolyan is gondolja, meg nem is, mint a bűnös önmentségét. Nagyon differenciáltan mutatja be a negatív hősöket is. Vannak azért mentségeik. Ilyen Athalie is. (K. 202) Elmegy Kacsukához, ezzel kockáztatva jóhírét, hogy megmondja, megvárja, míg meggazdagodik. Kacsuka ezt elutasítja, ekkor Athalie fölajánlja magát ("mindent mondó szemek"). Athalie szemében ez nemes, önmagát megtagadó, a világgal dacoló cselekvés, Kacsuka azonban ezt mind negatívnak látja. Bonyolult, összetett lélekrajz. A finomszerkezet jelentés-kiegészítő szerepében nagy hangsúlyt kapnak az előre- és visszautalások. Ez a regény az egyik legkidolgozottabb ilyen szempontból. Az, hogy a cselekmény erre épül, az megváltoztatja azt. Maga a technika is megváltoztatja a jelentést. A motívikus előre és visszautalással szépen berendezi a világot, a szereplőket is így gyűjti össze. Mindegyikkel természetes módon ismertet meg, véletlenszerűen kerülnek elő, így gördülékennyé teszi az olvasást. Első olvasásnál nem tűnnek fel, csak amikor oda érünk, amire előreutalt.
További ismertetés a következőről Az arany ember