A kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri
életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett
színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. A lecsúszott, de családját a hét vezér koráig visszavezető dzsentri nem csapja be önmagát a fényűzés, a gazdagság színlelésével. Itt mindenki pontosan tudja az igazságot, csakhogy ez a legkevésbé sem zavarja őket abban, hogy egy ábrándot teljes odaadással tudjanak eljátszani. Mikszáth elbűvölő belül állása (ő is szereplője a történetnek) vezet oda, hogy az olvasót is fogva tartja, meg dermeszti ez a színjáték. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára. A
gavallérok a dzsentri életmódot veszi célba. Be számol egy esküvőről, és azt mutatja be, hogyan tesz vakká egy kívülállót a jól megrendezett színjáték, és miként kerekedik felül a kiábrándító valóság.Mikszáth Kálmán anekdota-kisregénye, A gavallérok 1897-ben született.A régi Monarchia alkonyán születik Mikszáth kisregénye két nap története. Esküvő Sárosban. Először: vonul a nemesi társaság a lakodalomba. Minden dűlőútnál feltűnik egy újabb hintó. Fényes négyesfogatok, prüszkölő paripák, egyenruhás személyzet, lovagló urak, elegáns hölgyek. Emelkedett beszédek, gazdag ajándékok, csendülő pezsgőspoharak, megrakott tálak, pattogó táncok. Másodszor: vonul a nemesi társaság a lakodalomból. Minden dűlőútnál eltűnik egy újabb hintó. Elhasznált batárok, vissza adott kölcsön lovak, rongyos cselédek, gyalogló férfiak, kopott asszonyok. Kiábrándító megjegyzések, vissza adott kölcsönajándékok, bűzlő pálinkáspoharak, üres gyomrok, fáradt lépések. Mert odafelé eljátszották képzelt gazdagságukat. Mert visszafelé újraélték tényleges szegénységüket. Mint egy karneváli menet az utolsó napon. A fél megye karneválja. Farsang végeztével, böjt kezdetével. Így a karneválmegye története.Az önámítás eleganciája - A gavallérokA dzsentritémájú elbeszélések közül alighanem ez az 1897-ben megjelent írás a leghíresebb és legtökéletesebb. Terjedelme miatt többnyire kisregénynek szokták nevezni, de ezt a műfaji besorolást egyetlen szálon futó, egyetlen esemény köré épülő, igen rövid ido (egy hétvége) alatt játszódó cselekménye nem indokolja. Talán a szereplok sokaságára és a fel idézett világ részletgazdagságára hivatkozhatnak azok, akik mégis kisregénynek és nem csupán hosszabb elbeszélésnek tartják ,A gavallérok''-at.A gavallérok" azonban - közvetlenül - nem egy nemzet illúzióiról, háborítatlan nagyságról szőtt öncsaló álmairól szól, csupán egy olyan látszatvilágról, amelyet egy esküvőre összegyűlt megyei dzsentritársaság teremt. Csapiczky Endre hírlapíró násznagya meséli el nekünk, hogy hogyan születik meg előtte ez a látszatvilág, majd hogy a hajnali köddel együtt hogyan foszlik szét a hétköznapi világosságban."A gavallérok" "mitikus színpadiasságba" (Alexa Károly) emeli az anekdotát. Mitikus a történet, mert kicsit a mítosz időtlenségében, mindennapok fölötti szintjén játszódik. Színpadias, hiszen mindenki egy nagy színjáték, egy minden részletében kidolgozott szertartás részese. Maga a násznagy-elbeszélő az egyetlen beavatatlan, az egyetlen igazi néző."A gavallérok"-ban minden és mindenki más, mint aminek látszik: Domoróczy Blackstonja és a hintó elé fogott lovak a császári himnuszra masírozni kezdenek (újabb anekdota), hiszen csak kölcsönözött honvéd lovak. Csalás az öreg Csapiczky szakállának feketesége, Königgrätz apó bajusza pedig "a szakállából van kipótolva". A torzonborz kapust, a francia komornyikot és az angol lovászt csak a parókák és a kölcsönözött jelmezek segítségével lehet elő varázsolni ugyanabból a - többnyire szlovák - kölcsön személyzetből. Lazsányi valójában Uhlarik, Bogozyról, e kiváló magyar nemesről is kiderühogy ha elhagyja magát, akkor bizony igen rosszul beszél magyarul. Állathang-utánzó művészete is a látszatteremtés-téma egyik komikus variációja, ami ugyanúgy játék a nyilvános megtévesztéssel, mint az örömapák hatalmas összegekről szóló hozománykötelezvényei. Az is ebbe a sorba tartozik, hogy az öreg Csapiczky azért szereti az újságírókat, mert azok szerinte folyton hazudnak: "Éppen a hazugságaikba vagyok szerelmes" - mondja a lapokról.A gavallérok a dzsentri életmódot veszi célba. Beszámol egy esküvőről, és azt mutatja be, hogyan tesz vakká egy kívülállót a jól megrendezett színjáték, ...