Hova
sorolhatunk egy 1972-ben írt alkotást, ami
az 1977. esztendei
atombomba-támadásról szól? Nevezzük sci-fi-nek? A tűzvihar után kialakult
társadalmi helyzet miatt nevezhetjük demokratikus utópiának? Vagy a túlélők
magára hagyatottsága miatt a 18. század eleji Robinson Crusoe-történet modernebb
változatának? Emberiségkritika? Pszichológiai mélységeket feltáró mű?
Erkölcstan, ami egyaránt modern, állati és őskori? - Mindez kétségtelenül igaz.
Ennyi együtt és
még sokkal több, egy nyugodt tempójú, mégis valahogy
lendületes, aprólékosan részletező,
de soha sem unalmas, páratlanul érdekes
regény formájában. Valamikor 1977 tavaszán, Dél-Franciaországban váratlan
tűzvész söpör végig a planétán. Természeti katasztrófa? Atomháború? Órákra,
talán napokra elszabadul a pokol, a világégés áldozatainak száma: szinte
mindenki. Malevil, a középkori zordon vár mélységes-mély pincéje azonban
túlélőket rejt. És ezekre a kiszolgáltatott emberekre az elviselhetetlen hőség
átvészelése után egy, talán még nagyobb megpróbáltatás vár: szembenézni a
teljes, a megfellebbezhetetlen pusztulással. Szívetbénító látvány terül a
várfalról letekintők elé: néhol még futkározó vörös lángnyelvek a holt tájon,
hamu, pernye. A maleviliekben a megrendülést csakhamar felváltja az életösztön.
Ujjongva ünnepelnek, mikor észreveszik néhány állatuk (lovak, tehenek, néhány
szárnyasjószág) szerencsés megmaradását, de már a jólét értékét
nem a tulajdon
méri: minden egyes jószág, megmaradt dolog az emberek túlélését szolgálja, és
még egyet: a fajfennmaradást. Helyzetük nagyon elkeserítő, reménytelen, mégsem
adják fel. És megtörténik a csoda: az első holló megjelenik. És az első
holló után az első ember, aki ellopja a maleviliek lovát. Üldözés, harc, és a
felismerés: ölni kell, ha életben akarsz maradni. Ölni kell magadért és a
javaidért, mert az életedet jelentik. Megjelenik a szomszéd város,
la Roque első követe: ott
is akadnak élők. Folyik az ármánykodás a "gazdag Malevil" fennmaradt
tulajdonaiért. Azt hihetnénk, hogy az emberiség a kipusztulás szélén
levetkőzi a gyűlöletet, hazugságot, hatalomvágyat, haszonlesést.Vallási
kérdéseken való pálcatörést. Nem. La
Roque vezetését megkaparintja egy leleményes, ámde álnok
ember: Fulbert, aki papnak adja ki magát. Miután a tanácstalan emberek
bizalmát és támogatását megszerzi, püspökké választatja magát, mindenáron
"egyházi" felügyelet alá akarja vonni Malevilt is. A kimondott
ellentét La Roque
és
Malevil között: a vallás. Emmanuel Comte, az ódon vár lakóinak
"vezetője" nem vallásos ember, a maleviliek hitbeli hovatartozása is
megoszlik. Furcsa körülmény azonban, hogy a várlakók minden este Biblia-olvasást
tartanak, ezzel ki-ki lelkiismereti, vallási, mentális igényét kielégítve.
Ezzel szemben Fulbert a robbanás előtti világ jelentéktelen, külsőséges
hitszokásait erőlteti, nem mondva le a hatalomról, kiváltságokról, a helyzet
adta vagyonszerzési lehetőségekről. Önkényuralmát a kiszolgáltatott emberek
tudatlansága, valamint az esemény (Merle elbeszélői következetesen így említik a nevezetes napot) előtti világból átszármazott félelmek, elnyomatások emléke segítik. Eképpen csiszolódik érdekes ellentétpárrá a malevili és a La Roque-i társadalmi helyzet.A központi szereplők: Emmanuel Comte, a várúr, Colin, Meysonnier, Thomas, Peyssou nagyon egységes, ellentétes vélemények esetén is egymással kiegyezni képes közösséget alkotnak.Vezetőjük egyértelműen Emmanuel, aki nem él vissza szavazott hatalmával, ezenkívül kiváló emberismerő: szinte minden helyzetet józan átgondoltsággal megoldani képes, eszmei és önérdeki ellentéteket összeegyeztet egymással és a közös érdekkel. Malevilben tartózkodik a tűzvihar idején még Menou, a korábbi háztartásvezető öregasszony és csökkent értelmű fia, Momo is. Szerepük az esemény után jelentős, ámde nem egyenrangú a férfiakéval, a később Malevilbe fogadott néma Miette, Falvine és Jacquet-val együtt kissé perifériára szorulnak; a demokrácia azonban töretlen. Jóllehet, (mint a regény végén is kiderül,) Emmanuel nélkül nem lenne működőképes az effajta új társadalmi viszony, viszont a főszereplő kellően ügyes manipulátor és éleslátó ahhoz, hogy többiek feltételek nélkül elfogadják őt a domináns személynek.(Ezt bizonyítja, hogy némi saját rásegítéssel ugyan, de pappá választják, valamint teljesen önszántukból parancsnokká harc esetén.) Természetesen Emmanuelnek is vannak hibái, amiket a többiek észlelnek, de feddhetetlen értékítélete és helyzetmegoldó-képessége magasan kitűnik a többiek közül. A malevili közösség tehát egy jól működő, közösen döntéseket hozni tudó világ, szemben a La Roque-i elnyomással. A malevili társadalomnak is van azonban fekélye: az erkölcs. Hogyan tudja egy ön- és fajfenntartásra beállt zárt csoport megoldani a korábban megszokott monogámiát? Kivált, hogy amikor felmerül ez a kérdés (a lótolvaj megölése után Comte befogadja annak hozzátartozóit: egy életképes fiatal férfit, egy néma fiatal lányt és egy kövér öregasszonyt), hat nemzőképes és életrős férfira jut egyetlenegy termékeny nő, hiszen Momo értelmi fogyatékossága, Menou és Falvine pedig kora miatt nem sorolható egyik előbb említett kategóriába sem. Emmanuel, mikor hazaviszi a kis társaságot, mint győztes hadúr, saját birtokának nyilváníthatná a lányt. Nem teszi, inkább döntéshozó gyűlésük elé viszi a dolgot, ahol felveti: nem lenne-e optimális Miette (így hívják a lányt) mindannyiukkal való együttélése, a születő gyerekek közös felnevelése. Egyértelműen elutasítják, azonban Miette másképp oldja meg a szituációt: mindennap mást invitál magához éjszakára, így igazságosan osztja meg magát a férfiak között. Monogámiai teóriák tehát elvetve. Másik nagy kérdés a lelki éltükben: mikor szabad és mikor kell gyilkolni az életbenmaradásért? Első borzasztó elményük, amikor egy halálra éhezett, emberi mivoltából kivetkezett raj veti magát a friss búzaültetvényükre, a földből gyökerestől tépve ki a későbbiekre termesztett élelmet. Nem akarnak lőni, de amikor a meggondolatlan Momo közéjük veti magát, és az élő csontvázak megölik, nincs választásuk. Ha lehet, még nagyobb teher egy szervezett rablóbanda megjelenése. Céljuk: minden fennmaradt életképes egységet lerohanni, bevenni, meggyalázni-gyilkolni, kifosztani. Véletlenül szereznek róluk tudomást, a helyzet kényszeríti őket védekezni és győzni. Mialatt az ellenség La Roque-ban táborozik és lecimborál Fulbert-rel, átgondolt stratégiával készülnek az összecsapásra. Győznek. Fulbert elvész a nép haragja által, és a maleviliek segítenek rendet és békét teremteni. A regény tartalma ismeretében lehet tehát kategorizálni. A vége kétségtelen kicsit utópisztikus ízű, ki ne nevezhetné annak? Tessék azonban átgondolni: az emberiség, ha a sajátjaiból nem, akkor kinek a hibáiból fog tanulni? Igaz. Talán soha, senkiéből.
További ismertetés a következőről Malevil