Doris Lessingnek, a valaha volt legidősebb díjazottnak „A fű dalol” című regénye, egy
gyilkosság története, mellyel az írónő 2007-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, ám a dél-afrikai
apartheid bemutatásán kívül egy
házasság felbomlásáról, az ehhez vezető útról, egy
család helyzetének megoldatlanságáról is szól. Az indoklás szerint Lessing "a női tapasztalatok írója, aki szkepticizmussal, tűzzel és megjelenítő erővel vizsgált meg egy megosztott civilizációt". A mű tulajdonképpen életrajzi ihletésű, az írónő afrikai, főként zimbabwei tapasztalatai elevenednek meg. Könyvében a rasszizmusról, a faji alapú ellentétekről, a kultúrák közötti szakadékról, a nőket béklyózó konvenciókról, az egyén és a közösség konfliktusáról ír kritikai szemlélettel - és páratlan tehetséggel. Hősei – Mary, a látszólag érzéketlen, de a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő; Dick, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi; és Moses, az igazságtevő színesbőrű szolga, - félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat. A krimi-vonulatot hamar elvágja az írónő: véres gyilkossággal indít, azonban rögtön meg is nevezi az elkövetőt, aki felvállalja a tettet. Hihetnénk még, hogy nem Moses, a színesbőrű háziszolga, hanem Dick, a megtébolyult férj az igazi tettes, de ahogyan Mary fiatalságától kezdve követhetjük a leányegyletben élő „vénkisasszony“ életét, egyre inkább érezzük, hogy nem erre a szálra kell figyelnünk. A lélektani vonulat kapja az igazi hangsúlyt. A fiatalasszony életét végigkísérve kiderült: nem szerelemből ment férjhez, csak azért, mert kellemetlenné vált számára, amit háta mögött gondolnak róla. A városból viszonylagos szegénységbe, egy tehetetlen és tehetségtelen gazda mellé került, aki épp olyan középszerű, mint Mary, ám míg a nő ezt elviseli, nem foglalkozik vele, Dick szinte minden adandó alkalommal kéjesen mártózik meg az emberek afölötti megvetésében, hogy minden ötlete dugába dől. Egyetlen képessége a bennszülött munkások kordában tartása, amire viszont Mary képtelen. Ő hiába csinosítgatja azonban a házat lelkesen a kezdeti időkben, hamar kifogy a tennivalóból, és belefásul a pusztai életbe. Életkedvét elvesztve rászorul a szolgákra, akiket ugyanakkor rövid idő után sorra ki is dob. Egyetlen dologban lel élvezetet: uralkodni valaki felett. Férje oldalán errre csak időnként adódik lehetősége, azonban a szolgák fölött bármikor kiélheti egy ízben a tettlegességig is fajuló kegyetlenségét. Bánni nem tud velük, így elbán, akivel csak lehet. A nő egy szökési kísérletet is tesz: visszatérne a városba, ahol régi munkaadójánál szeretne újra titkárnő lenni. Ekkorra azonban azt is kiszívta belőle a pusztai élet, ami egykori, városi énjét vonzóvá tette: beleöregedett a forró levegőbe, a tétlenségbe és a keserűségbe. Ez a kitörési lehetőség sem igazi kitörés, Bovaryné alakja is elmosódik szemünk előtt. Marad Dick és Mary, akiket talán a férfi maláriarohamai visznek egy kicsit közelebb egymáshoz, de ezek vezetnek a vég felé is. Egy ilyen roham ideje alatt sújt korbáccsal Mary Mosesre, aki később háziszolgaként kerül közelebb hozzá. Az asszony nem meri elmondani férjének, hogy ő a felelős a rabszolgaszámban tartott Moses arcán éktelenkedő forradásért. Csendes rettegés lesz rajta úrrá, és férje megpecsételi sorsát azzal, mikor kérleli: ezt a szolgát ne veszítse már el. Közben mindketten erejük végére érnek: talán már akkor sem lenne kiút ebből az életformából egyikük számára sem, ha nem következne a gyilkosság. Moses és Mary kapcsolatát mindvégig a feszültség jellemzi. Félelemnek, gondoskodásnak, bizonyos mértékű szexuális feszültségnek a keveréke: Moses vigyáz a betegeskedő Dickre, ellátja Maryt, sőt, mikorra a házaspár állapotát felfedező szomszéd megveszi a farmot és elküldi őket pihenni, már ő is öltözteti. Nem tudni, ki függ jobban a másiktól: Moses kenyéradóitól, vagy Mary tőle. Beteges a létrejött állapot, amit csak kívülálló vehet észre, és amelynek csak kívülálló vethet véget. Amint Moses eltűnik a házból, Mary máris tudja: a történetnek csak egy vége lehet. A fű dalol nemcsak ígéretes történetet, hanem hasonló megvalósítást is hordoz magában. Néhány szereplős dráma bontakozik ki, amelyben kiút több ízben is nyílhatna a szereplők számára, azonban ők egyetlen alkalommal sem képesek észrevenni ezt.
A 2007-es év irodalmi Nobel-díjasa 1919-ben született Perzsiában, azaz a mai Iránban. Ötéves korában angol szüleivel Dél-Rodéziába, a mai Zimbabwébe költözött. Gyermek- és ifjúkorát itt töltötte egy jókora farmon. Már harminc esztendős volt, amikor zsebében mindössze húsz fonttal, táskájában egy regény kéziratával Londonba érkezett. Az egy évvel később megjelent mű, „A fű dalol” egy csapásra világhírűvé tette szerzőjét, aki kötetével rögtön nemzedékének legjobbjai közé emelkedett. A regény kiugró siker lett mind Nagy-Britanniában, mind az USA-ban, és rövid időn belül majd tucatnyi európai országban jelent meg Egy svéd filmstúdió 1981- filmet is készített a regényből, amelyet Killing Heat (Gyilkos hőség) címen vetítettek az angolszász piacon.
További ismertetés a következőről A fű dalol