A Vadon szava
Kutya és ember különleges történetét dolgozza fel a kisregény. Jack London, aki maga is átélte
az északi
aranyásók mindennapjait, egy olyan világot mutat be olvasóinak, ahol az emberi kultúra által teremtett erkölcsi-etikai értékrend érvényét veszti. Olyan emberi tulajdonságok, ősi túlélési stratégiák kerülnek előtérbe, amelyekre az embernek még az őskorban volt szüksége: leleményesség, erő, szilárd akarat, megfontoltság.
Buck gondtalanul éli kényelmes életét Miller bíróéknál a Santa Clara-völgyben, mikor a bíró egyik alkalmazottja elrabolja. Északra viszik, hogy szánhúzókutya legyen belőle. Megismeri a fütykös és az agyar törvényét: ha nem engedelmeskedik, megütik. Az eszkimókutyák közt hamar rájön, hogy életéért nap mint nap küzdenie kell. Legnagyobb ellenfelével, Spitz-cel, a vezérkutyával ő maga végez, hogy átvehesse helyét. Buck már nem az a kedves és hűséges
Kutya, mint régen volt, a túlélési ösztöne felülkerekedik jóságos énjén. Első gazdái Francois és Perrault, a postának dolgoznak. Hihetetlen távokat kell megtenniük időről időre. Az utolsó közös útjuk annyira kimerítő, hogy az egyik kutyát, Dave-et agyon kell lőniük. Egy városba érve eladják a kimerült kutyákat más embereknek, akik nemrég érkeztek északra. "Buck homályosan érezte, hogy erre a két férfira meg a nőre egyáltalán nem számíthat.Nem értettek semmihez, s ahogy múltak a napok, kiderült, hogy nem is tudnak megtanulni semmit." A tervezett útnak csak egy kis részét tették meg,
de máris fogytán volt a kutyák élelme. Kimerülten értek John Thornton táborába, ahol Buck feladta a küzdelmet, lerogyott és hiába ütötték, nem kelt fel. John Thornton azonban megmentette Buckot, befogadta. A szán a többi kutyával és a három emberrel együtt a jeges vízbe merült pár méterre a tábortól.
John Thornton táborában Buck jól érzi magát: megerősödik, és egy teljesen új érzést is megismer: "Szeretet, igazi szenvedélyes szeretet most lángolt fel benne először életében. Ilyesmit sohasem érzett Miller bíróéknál, a verőfényes Santa Clara-völgyben. A bíró fiainak, akikkel együtt vadászott és kóborolt, csak a munkatársa volt; a bíró unokái mellett a díszőrség szerepét töltötte be; magához a bíróhoz pedig afféle méltóságteljes, előkelő barátság fűzte. De a szeretet, amely lázas és éget, amely imádat és őrület, azt csak John Thornton ébresztette fel benne." A ''
vadon szava'' azonban időről időre elszólítja Thornton mellől, de mindig visszatér az ember táborába. Buck kétszer is jó szolgálatot tesz Thorntonnak: egyszer megmenti az életét, mikor kimenti a folyóból; másodszor pedig egy fogadást nyer meg neki: száz méterre húz el egy ötszáz kilós rakományt. Az így nyert pénzből indul el Buck Thorntonnal egy új aranylelőhelyre. Itt egyre jobban távolodik a tábor mellől, de még mindig visszatér. Vadászik és találkozik egy farkassal is. Egy ilyen portyázása után visszatérve Skeetet és Niget, Thornton kutyáit holtan találja. A tábort
indiánok támadták meg, Thorntont is megölték.Őrjöngve gyilkolja le az indiánokat. Sokáig marad még a táborban, aztán a farkasok befogadják. "Alig múlt el néhány esztendő, és a yeehat indiánok furcsa változást vettek észre az erdei farkasok között; egyeseknek barna foltok jelentek meg a fején és a pofáján, s a mellük közepén fehér volt a szőr. De ami még érdekesebb, az indiánok egy Kutyaszellemről is beszélnek, aki a falka élén rohan. Félnek ettől a Kutyaszellemtől, mert ravaszabb náluk, télvíz idején betör táborukba, kifosztja csapdáikat, megöli kutyáikat, és a legbátrabb vadászokkal is szembeszáll. <...>ŰŰŐsszel, amikor az indiánok követni szokták a vándorló jávorszarvast, egy bizonyos völgyet mindig elkerülnek. S vannak asszonyok, akik szomorúak lesznek, amikor a tűz mellett arról esik szó, hogy a Gonosz Szellem ezt a völgyet választotta tanyájául.Nyaranta mégis meglátogatja valaki ezt a völgyet, amelyet az indiánok nem ismernek. Hatalmas, pompás bundájú farkas, olyan, mint a többiek, és mégsem olyan. Egyedül jön át a nyájas erdők vidékéről, s a fák között leerzkedik a tisztásra. Rothadó szarvasbőr zacskók hevernek itt, s egy sárga erecske folyik belőlük, beszivárog a magas füvek és indák alá, amelyek elrejti sárgaságát a nap elől; s a hatalmas farkas itt üldögél egy darabig, majd hosszasan és panaszosan felvonít egyszer, mielőtt eltávozna."
További ismertetés a következőről A Vadon szava