A regényben a vizsgált probléma az, hogy mikor is fejeződik be a II. Világháború. Szabó Magda szerint nem 1945-ben, hanem mindenkinek akkor, amikorra a sebei begyógyulnak és hajlandó lesz elfogadni a tényt, hogy ő, személy szerint, tovább él. A háború áldozatai ugyanis nemcsak a frontkatonák vagy a meggyilkolt, lebombázott otthonú felnőttek, hanem a legnagyobb
áldozat az a gyermek, aki a hadműveletek miatt sosem láthatta életben édesanyját.
Az
Álarcosbál a 1960-as évek elején játszódik egy általános iskolában. A regény cselekménye egy rajgyűlés és egy
Álarcosbál köré szerveződik. A nyolcadikos Boros Krisztina árván nőtt fel. Most valahol a gyermekkor és az ifjúkor határán az iskolai álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. A bálra készülőben és a bál folyamán egész addigi életét átgondolja. Édesanyja, Zsuzsa a háború alatt meghalt.
Édesapja Endre, aki fiatalon megözvegyült, vajon
miért olyan furcsa és különös mostanában? Mi lesz velük, ha a régóta magányosan élő nagymama valóban férjhez megy? Ki az az ismeretlen, titokzatos idegen az álarcosbálon, és miért beszélget vele olyan különös dolgokról, hogy mi a véleménye a fiatal Éva néniről, az új osztályfőnökről?
A regény tulajdonképpen azt az átmenetet mutatja be érzékeny pszichológiával és lélekismerettel, ahogyan Krisztiből nagylány lesz, mivel a kislányban a régóta érlelődött gondolatok, megfontolások, vágyak és remények a megsűrűsödött események hatására egyszer csak megfogalmazódnak, a világ kitisztul előtte és saját helyét is megtalálja ebben az új, megváltozott világban. Krisztina tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények, és a felnőttek érzékenysége akadályozza meg kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára.
További ismertetés a következőről Álarcosbál