A regény-, dráma-, esszéíró,műfordító Németh László életművének egyik fontos állomása a
Gyász című regénye.A nagy realista regények sorába illeszkedik, tudatregény, mely egy-egypszichikum és magatartás ad absurdum kiteljesedését mutatja be.A történet a
két világháborúközött egy magyar faluban játszódik, három év eseményeit mondja el. KurátorZsófi (Kovács Sándorné) rövid ideig tartó házasság után megözvegyül. A férjevadászbalesetben halt meg két hónappal azelőtt, hogy a regény elején megismerjük.Pár hónapos kisfiával
az anyósáék házában laknak. Zsófi
nem tud szabadulni atragédia árnyékából egy pillanatra sem, mert a rokonok, ismerősök folyton emlékeztetikrá, hogy gyászol. Tavasz van, a természet megújulása
is arra utal, hogy azéletet
újra lehet kezdeni. Zsófi észreveszi egy-két férfi érdeklődőpillantását. Anyósa a gyászév felének elteltével Zsófi hozományának sorsánaggódik. Hiába teremt azonban alkalmat Zsófinak és fiatalabb fiának atalálkozásra, Zsófi egyre elutasítóbban viselkedik. Zsófi elhatározza, hogykisfiával elköltözik anyósától. Eléri, hogy apja vegyen neki egy kis házat,ahová ősszel beköltöznek. Zsófi továbbra is gyászol, ősztől az újabb tavaszigeseménytelenül telik az idő. Zsófit gyakran meglátogatja a húga, Mari.Beszélgetéseik során kiderül, hogy a nagydarab lánynak tetszik acsendőrőrmester, aki gyakran elkíséri Zsófihoz. Zsófi magához veszi Kiszelánét,a Pestről hazaköltöző özvegyasszonyt lakónak, hogy a faluban nehogy azthiggyék, a csendőr hozzá jár. A két nő eleinte tartózkodóan viselkedikegymással, aztán lassan felengednek. Zsófi elpanaszolja sérelmeit, Kiszelánépedig pesti életéről mesél. A nyáron férjhez megy Zsófi húga. Kiszeláné ésZsófi beszélgetései egy időre megszűnnek, majd Kiszeláné fiának rövid pénzkérőlátogatása után újra elkezdődnek. Zsófihoz a faluból visszajut a Kiszelánétólindult pletyka, miszerint nem jó anyja a kisfiának, Sanyikának. A pletykaellenére nem mond fel a lakónak, élik tovább monoton életüket, és Zsófiigyekszik jobb anyja lenni a gyereknek. Sajnos Sanyikának nem sok kedve van azanyjával játszani, idegenkedik tőle. Szívesebben játszana a púposszomszédlánnyal, Irmussal, de azt anyja kicsúfolja. Zsófinak újra el kellhatároznia, hogy türelmesebb lesz vele. A kisfiú megbetegszik, levert,aluszékony, lázas, fáj a füle. A tüneteket átmenetileg elmúlnak, ezért Zsófinem tulajdonít nekik jelentőséget. Úgy érzi, ha tudomásul venné a kisfiúbetegségét, anyaként is kudarcot vallana. Ez a viselkedés azonban újabbtragédiához vezet, Sanyika tavasszal meghal. Ezután Zsófi még mélyebb gyászbatemetkezik, illetve temeti őt a
falu képmutató lakossága, rendszeresenlátogatják, vigasztalják, gyászáról beszélnek. Zsófi fehér sírkövet állíttat afiának, és már csak az apja látogatja meg néha, ő pedig csak a temetőbe jár elotthonról. A szép fiatalasszonyból a szemünk előtt lesz magányos, gyűlölködvevédekező, szikár temetőjáró: élő halott.
További ismertetés a következőről Gyász