Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Nikosz Kazantzakisz egyik legkedvesebb íróm. Regényei mindig a csodálatos, napfényes Görögországot, méginkább Krétát juttatják eszembe, ahol
az ember elfeledkezik
minden bajáról. Élvezi a napfényt, hallgatja a tenger zúgását,
és csak lebeg az örökkévalóságban. Minden hétköznapi dolog távolinak tűnik. Az ember elhiszi,
hogy mindig lehet valaminek örülni. A ragyogó napsütésnek, az esőnek vagy a szél zúgásának. Legalábbis Zorbász erre tanít minket. És sokat lehet tanulni a szerzőtől, illetve az általa teremtett főhőstől. Nem kevesebbet, mint azt, hogy hogyan kellene élni. Zorbász, a tökéletesen szabad és tiszta ember, aki mindig azt teszi, amihez kedve van.
ha éhes eszik, ha szomjas iszik, ha kedve van táncol, s ha az élet felkínál valami izgalmas kalandot, mindig nyitott szívvel fogadja. Az égvilágon semmije sincs, csak egy engedelmes és szabad lelke. Sohasem vágyik olyasmire, ami elérhetetlen volna
számára. Tökéletesen beéri azzal, amit kapott. Számára minden nap új csoda, mindenhol otthon tudja érezni magát, mint a kisgyerek.. Pedig már nem fiatal. Jóval túl van a hatvanon, sokat látott, sokat tapasztalt ember. Valamikor családja is volt, őt is nyomasztották a mindennapi gondok, de most már azt teheti, amihez kedve van.. Mindenfajta munkát elvégez, semmitől nem riad vissza, de egyetlen igazi szenvedélye a gitárja. Ha ezt a féltve őrzött kincsét a kezébe veszi, nem parancsolhat neki senki. Csak akkor játszik rajta, ha kedve van hozzá. Muzsikál és táncol. Lelke mélyéről a legválságosabb pillanatokban is feltör a kacagás, a mindent elsöprő jókedv, a zene, vagy a tánc. Zorbászt szerette az Isten. Ő otthon volt ebben a világban.”…számára a világ, miként az ősemberek számára, sűrű látomás volt, a csillagokat súrolta, a tenger a halántékán lüktetett, s a gondolkodás torzító hatása nélkül érezte a földet, vizet, állatokat, istent.” A regénynek cselekménye alig van. Voltaképpen két ember, az író és Zorbász kapcsolatáról szól a könyv. A görög származású író, aki az eseményeket elmeséli, azért indult Krétára, hogy ott működtessen egy lignitbányát.. A kikötőben ismeri meg Zorbászt, akinek éppen semmi dolga nincsen. Megtetszik neki a férfi, és kérésére, magával viszi Krétára.. Így indulnak el aztán ketten, sok-sok epizódon keresztül az útra. Az író Zorbászt hallgatva pedig egyre jobban rádöbben, mennyire helytelenül élt eddig, mennyi mindent elmulasztott, ostoba félelemből, hamis beidegződésekből, a szokásokhoz, előitéletekhez való gyáva alkalmazkodásból. Zorbászt igazi tanítómesterének érzi. Úgy gondolja, többet tanult tőle, mint az általa legtöbbre becsült filozófusoktól, prófétáktól. Ez a szabad lelkű szikár görög mindent tudott az életről. Hosszú-hosszú évek múltán szeretné összeszedni minden vele kapcsolatos emlékét, hogy alakját megörökítse, és amennyire ez lehetséges, halhatatlanná tegye.
Nagyon szép könyv, mindenkinek el kellene olvasnia. A regényből készült csodálatos film Anthony Quinn kitűnő, hiteles alakításával és Theodorakisz zenéjével remekül visszaadta a mű hangulatát, üzenetét.
További ismertetés a következőről Zorbász, a görög