Peter Slavek, egykori diákvezér történetébe 1941 tájékán nyerhetünk betekintést. A fiú egy számára ismeretlen, de a háborútól
független Neutráliában próbál szerencsét. Szökésének múltjára, okára eleinte nem derül fény. Ismeretlen emberek tűnnek fel körülötte, ám néhány arc mögött régi emlékek sejlenek fel...
Édesanyja egykori barátnője, a most lélekbúvár álomfejtőként tevékenykedő Dr. Bolgar segíti ki Petyát, amikor az már a végsőkig elkínzottan otthont lel az általa többször csak "húsevő virágként" aposztrofált hölgynél. Az ingyen albérletre szükség is van, mert bár Slavek bejelentkezett katonának, illetve vízumért is Amerikába, egyenlőre hetek telnek el azzal, hogy nem történik semmi, és hősünknek ekkorra elapadtak anyagi forrásai. A doktornő nyugtatónak is ható hátteret biztosít a fiúnak, ám a tétlen gondtalanságot végig kíséri egyfajta homályos rosszérzet a múltból.
A pszichológus páciensei közül Peter megismerkedik Odettel, a gyönyörű, de megszeppent fiatalasszonnyal. A szerelem nem várat sokat magára a két ifjú közt. Peter legnagyobb megrökönyödésére azonban Odette vízumot kap, s elhagyja Neutráliát. A fiú összeomlik, miután szerelme csupán egy levélben köszön el tőle (igaz, itt biztatja is Slaveket, hogy menjen utána, mihelyst tud). Bolgar próbál könnyíteni, oldani a Peternek magával hozott lelki terhein, melyek fizikálisan is jelentkeznek, mint egyfajta pszichoszomatikus tünetegyüttes - a fiú képtelen ráállni arra a lábára, ahol anno cigarettacsikkeket nyomtak el kínzói. Lázas álmaiba nyerhetünk betekintést, a zsidóvagonok borzasztó világába, amikor a kínzás magasfoka a másik embert a legalázottabb helyzetekbe kényszeríti. Petert - mint diákvezért - politikai bűnökért vonták több alkalommal is felelősségre, de ő "nem köpött." Makacs ellenállása a régmúltból táplálkozik: mazochistaként tűri a fájdalmat és keresi önmaga büntetésének még mélyebb lehetőségeit.
Bolgar küldetése a lázálmok lassú fejtegetése közben céljához közelít: kiderül, hogy Petya a mai napig csupán azért a bűnéért nem érez semmilyen felelősséget, melyről esetleg tehetett is: kistestvére egy - csak Peter által látott - balesetben meghal. Mivel sokáig féltékeny volt a testvérére, ezért öntudatlanul is büntette magát a történtekért.
A múlt ilyetén felelevenítése után sikerül talpra állítani az önmagával, múltjával most már eredményesen szembenéző Petert. Bolgar felszáll a hajóra, elmegy Odette után Amerikába. Már csak napok kérdése és Peter is megy, mert megvan a vízuma. Több oldalon keresztül vitázik még főhősünk Dr. Bolgar egy másik kezeltjével; Bernarddal, aki a másik oldalon állva próbálja meggyőzni igazáról, szeretné a másik párt soraiba állítani a fiút. Sokáig úgy tűnik sikertelenül.
Peter rendben szeretné hagyni az albérletet és egy nagytakarítás során megtalálja Bolgar Odettől származó levelét, melyben a lány szerelmet vall a doktornőnek. Peter látszólag nem törődik ezzel a fordulattal, hisz tudott a két nő intim, de mostanra lezárt kapcsolatáról.
Vívódások közepette, de felszáll a hajóra. Irány Amerika! A szabadság, s talán a közös boldogság várja a túlparton. Mégsem érezhetünk megkönnyebbülést, hisz főhősünk még mindig eszi magát. Vajon valóban jól cselekszik azzal, hogy bár szembe nézett vele, de mégis hátat fordít addigi múltjának? Akarja ő ezt igazából? Három kürtszó jelzi a komp indulását. Peter a második után futva elmenekül a rá váró jövőképek elől, még indulás előtt leszáll a hajóról. A katonasági jelentkezést és vízumokat ügyintéző köpcös úriember nem is csodálkozik rajta. Peter Slavek továbbmegy azon az úton, amelyet eddig folytatott, talán magányosan, de önmagával elégedetten vonul be a seregbe, s ezáltal fokozza az olvasóban a büszkeség és meg-nem-adás, a kitartás katarzisélményét.