A hegymászás a századfordulóra komoly szenvedéllyé vált. Sokan vágnak neki a nagy erőpróbának: egy nagy hegy megmászásának.
A nagy álom persze a
Mount Everest.
1953 óta, amikor
Sir Edmund Hillary Tenzing Norgay-jal elsőként megmászta az "Álmok Csúcsát". A maihoz képest sokkal kezdetlegesebb felszereléssel, de sokkal óvatosabban, megfontoltabban.
A fejlettebb felszerelések komoly veszélyt is jelentenek: túlzott magabiztosságot, hamis biztonságérzetet kelthetnek a mászókban.
Ezt a paradox helyzetet jól jelzi az 1996-os Everest-tragédia, amikor sokan veszítették életüket.
Ezt a tragédiát idézi föl
Dr. Kenneth Kamler: Orvos az Everesten (Sürgősségi ellátás a világ tetején. Egyben személyes beszámoló az 1996-os tragédiáról.) című könyve.
Dr. Kenneth Kamler, aki orvosként korábban már több Everest-expedíción vett részt, sok életet mentett meg, odaadóan segített a bajbajutottakon, felbecsülhetetlen értékű szerepet játszott az 1996-os expedíción. Sok társának tudott segíteni, többször életmentő beavatkozással. de mindenkit nem tudott megmenteni.
Könyvében elmeséli. hogyan került kapcsolatba a hegymászással, hogy indult neki az első Everest-expedíciójának.
Szívbemarkoló szavakkal beszéli el az 1996-os tragédiát. Szemtanúként, résztvevőként, a csoport orvosaként még közelebb kerül hozzánk mint orvos, mint ember az önfeláldozásával, segíteni akarásával. Aki soha nem mászott hegyet, az is szinte együtt lélegzik az expedíció tagjaival, s olvasva a bajbajutottakról, maga is azonnal újraélesztéssel próbálkozna, orvosért kiáltana, s kétségbeesetten nézne maga elé, hiszen már nincs mit tenni, egy újabb élet veszett el...
Dr. Kenneth Kamler könyve felejthetetlen olvasmány, az emberi kitartás, állhatatosság, az előre, a felfelé törekvés szép példája.