Tamási Áron a Bölcső és bagolyt 1949-ben irta!A falu amelyben a történetet leirja egy különleges nevezetü falu,neve:Farkaslaka!A
cimben a bagoly a tudományt , a bölcső pedig az otthont,a valóságos bölcsőt a családot és a falut jelenti.A könyvben egy nagyon hosszú út vezet el minket a bölcsőtől a bagolyig.A regény elején az iró bemutatja szülőföldjének egész környékét(folyókat,hegyeket).Édesanyját jóságos szeretetre méltó türelmes asszonynak mutatja be aki nagy odaadással gondoskodik családjáról,a nagymama szigorú asszony volt akivel együtt laktak ,édesapja szigorúbb ember volt,nem vetette meg az ivászatot ami aztán kötekedéssel, verekedéssel zárult.Nővérével Annával sokszor mentek együtt a mezőre dolgozni.Szegény emberek voltak és sokat dolgoztak a mezőn, hogy a mindennapi kenyér legyen meg.A kisfiú már 8-10 éves korában be volt fogva a mezei munkába.Az iró elmeséli hogyan járta meg mikor gyümölcsöt akart lopni és a gazda elkapta.Olyan szegények voltak , hogy cipőre is alig jutott nekik mikor a fiú iskolába ment,és még az ABC-s könyvet is meg kellett vegyék.Szeretettel ir tanitónőjérol ki csodálatos ,el nem kényeztetett, szép fiatal hölgy volt.Sajnálatos dolog történt vele:Átment a szomszédba és az unokabátyja fegyverével véletlenül lelőtte a ball kezén lévő hüvelykujját.Édesanyja elküldte a városban lévö korházba ahol 10 hétig tartották bent.Ugyanúgy dolgozott tovább a mezőn az ujja nélkül is.Édesanyja levelet irt Gyulafehérvárra nagybátyjának.A levélben az a kérdés állt hogy a nagybácsi nem tudja-e tanitani a fiút ?-mert hiányzik az egyik ujja.Nagybátyja válaszolt hogy a fiú mehet hozzá hogy tanitsa.Igy a szegény falusi gyerek aki sikeresen kiállt minden próbát ,kiverekedte magát szorgalommal és akarattal a paraszti sorból, sok tanulással.A végén tanult ember és iró lett belőle.