A címszereplő Kárpáthy János, a régi magyar nemesség képviselője. Életmódja tipikus. Gyermektelen, egyedülálló férfiként
a mának él. Barátaival mulatnak, isznak, húzatják a nótát hajnalig. Örököse, Abellino unokaöccse, kényeskedő, nagyképű, érzéketlen és kicsapongó ficsúr, aki nagyon várja már,
hogy a vagyon az ölébe hulljon. Azt a durva tréfát eszeli ki, hogy köszöntő ajándékul koporsót küld Kárpáthy Jánosnak. A már nem fiatal férfit nagyon megviseli a dolog, rosszul lesz. Hála a vad életmódja mellett is erős szervezetének, kiheveri a bajt. Ám ahogy megcsapja a halál szele, átértékeli az életét, és nem utolsó sorban eldönti, bosszút áll: nem hagyja, hogy az aljas rokon örököljön. Józan életformára vált, támogatja a reformkor jeles kezdeményezéseit és megkéri egy fiatal polgárlány, Mayer Fanny kezét. Fanny becsületes, de nehéz helyzetben van: nővérei, anyjuk aktív közreműködésével prostitucióból élnek. Ezt leplezik, de nyílt titok, így a szégyen, a bélyeg őt is éri. Ráadásul
anyja Fannyt is el akarj adni, pont Abelino az, aki fogadást kötött arra, hogy megszerzi a lányt, így nem sajnálja a pénzt sem, hogy célját elérje. Anyja fondorlattal próbálja Fannyt rávenni a dologra. Titkos imádót említ… a lány megpillant egy férfit, azt hiszi ő az, és azonnal beleszeret. Mikor kiderül, hogy mit is akar tőle valójában az anyja természetesen ellenáll. Szorult helyzetében hálával fogadja el Kárpáthy lánykérését, és elhatározza, meghálálja, hogy megmentette őt. Bár mindvégig a másik, lánykorában megpillantott férfiba szerelmes, fogadalmát megtartja, és valóban bearanyozza férje napjait. A boldogság azonban nem tart soká. Kisfiuk, Zoltán születése után Fanny hamarosan meghal, Kárpáthy János pedig mélyen gyászolja az asszonyt. Szobáit – hogy többé senki ne járjon bennük, elfalaztatja.
A történet Jókai egy másik regényében, a Kárpáthy Zoltánban folytatódik tovább