Számomra A
Mester és Margarita, a KÖNYV. Olyan
mint a Biblia. Szó van benne mindenről, ami igazán fontos az ember számára: élet, halál, szerelem, barátság, hit, alkotásvágy és még sok minden, amit majd Te fölfedezel magadnak a regényben. Meg sem kísérelem leírni, hogy miről szól, csak néhány fontos elemről szeretnék beszélni, ami alapján, talán, kialakul benned valamilyen kép a regény egészéről. Tehát, „Utánam, olvasó!”, ahogy az
író bíztat minket több ízben is. A cselekmény három szinten bonyolódik:
1. A 30-as évek Moszkvája. Fergeteges humorral, gúnnyal, kritikával mutatja be Bulgakov a szovjet emberek hétköznapjait, mentalitását. Különösen akkor vitriolos a tolla, amikor a hozzá oly közel álló irodalmárokról, művészekről ír. Mindenki megkapja a magáét, legyen az
egy félelmetes hatalmú, ám ostoba irodalomkritikus, egy korrupt lakóbizottsági elnök vagy egy másodrendű frissességű halat árusító büfés. De a legmaróbb gúny mélyén is érződik az író, orosz emberek iránti szeretete. Ebben a részben találkozunk először Wolanddal (a Sátánnal) és díszes kíséretével, Korovjovval,
aki pepita zakót, zsokésapkát, csíptetőt hord és mellékállásban karnagy, Azazelloval, aki alacsony, vörös hajú és a szájából kilóg egy szép kis agyar, Behemóttal, a nagy fekete kandúrral, aki egy kedves tréfamester s Hellával, a szép és ledér szobalánnyal. Ők azok, aki varázslataikkal, csínytevéseikkel fenekestül felfordítják a moszkvaiak életét. Itt aztán szárnyalhat a képzelet, tobzódhatunk a csodás, fantasztikus elemekben. Hamar a szívünkbe zárjuk az egész kompániát, hiszen - bár próbálják titkolni -, tele vannak érzelmekkel, annyira emberiek, és nem utolsó sorban igazságot osztanak. Woland, mint tudjuk, „… az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel.”
Margaritával együtt meghívást kapunk a Sátán báljára, ami - mondanom sem kell -fantasztikus, ördögi élmény. Úgy láthatjuk a pompás termeket, ételeket, italokat, a bálozok végeláthatatlan sorát, halljuk a zenét, mintha filmet néznénk egy moziban. Tökéletesen egyetérthetünk Margarita és Korovjov szavaival: mindannyian el vagyunk ragadtatva.
2. Mester és Margarita története. Egy gyönyörű, szép szerelmi szál. Margarita férjes asszony, aki egész addigi életét, biztonságos jólétét feláldozza szerelméért. A Mester (Margarita nevezte el így) író, aki megírta élete fő művét, egy regényt Ponczius Pilátusról és Jesua Ha-Nocriról. A két ember kapcsolatát teljesen új dimenzióban láttató regény gyönyörű, tökéletes, de természetesen a 30-as évek Moszkvájában álmodni sem lehet a kiadásáról. (Ahogy Bulgakov regényének kiadásáról sem.)
Az író nagy-nagy szeretettel, de némi malíciával ábrázolja a Mester és Margarita kapcsolatát. A romantikus szerelmi történet olyan, mint amilyenről mindenki álmodik, de ami szinte senkinek sem adatik meg, és ezt Bulgakov is jól tudja.
3. Pilátus és Jézus kapcsolata. A Mester regénye, regény a regényben. Ez a bibliai történet, talán a könyv leggyönyörűbb része. Itt egy merőben más Pilátussal, Jézussal és Judással találkozhatunk, mint amilyeneket a hittanórákon ismerhettünk meg. Ezek a szereplők nem fekete-fehér sematikus figurák, hanem élő, szenvedő, érző, gondolkodó emberek. Talán, ez az a rész, ahol a legszebb a regény nyelvezete.
A három szint, amiről beszéltem, természetesen nem választható külön, szorosan kapcsolódnak egymáshoz, s a szereplők ki-be járnak bennük, mint ahogy összefonódik a regényben a valóság és a fantasztikum, a szatíra és a dráma, a groteszk és a hibátlan szépség, az emberi butaság és az elvont filozófia. Így kerek és egész, ilyen a mi világunk. Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy olvassátok, olvassátok minél többen, mert ez egy igazán magával ragadó, varázslatos, fergeteges, elbűvölő olvasmány!!!
További ismertetés a következőről A Mester és Margarita