A regény 1926-ban játszódik Ausztriában, Klein-Reiflingben. Szürke, poros, álmos, helység valahol, Tirolban. A kis eldugott faluban szinte megállt az idő.A történet a helyi postahivatalban kezdődik. A háborúnak már nyolc éve vége, de még
minden a Ferenc József-i kor szellemét idézi. A bútorzat, a felszerelés régi, elhasznált, lepusztult, olcsó. A falakat ottfelejtett, kifakult háborús plakátok „díszítik”. Minden hűvös, penészes porszagot áraszt. Itt évtizedek óta minden változatlan. Ebben a helyiségben tölti napjai
nagy részét a regény főhőse Christine, a 28 éves postasegédtiszt. Örömtelen, egyhangú napjai anyja betegszobája és a postahivatal között telnek. Nincs társasága, nincs udvarlója. Fiatal kora ellenére a háború kiölt belőle minden vágyat, ambíciót. A történet a postahivatalban kezdődik
egy tikkasztó, júliusi délelőttön. Christine egyedül van a hivatalban. Leeresztett zsaluk állják útját a vakító napsütésnek. A nagy csendben
csak néhány szúnyog és dongó neszezése hallatszik. Egyetlen mozgás a szobában a fadobozos falióra, mely egyenletesen fogyasztja az időt. Ezt az álmos, csendes mozdulatlanságot egyszer csak fölveri a távíró kopogása. Távirat érkezik Christine nagynénjétől,
aki Amerikában él, s most átruccant a vén kontinensre. A távoli rokon, akivel még sohasem találkozott, meghívja egy svájci üdülőhelyre. Itt látjuk viszont Christinét a Palace Hotelban. Hatalmas a kontraszt a két helyszín között. Életében nem látott még ennyi fényt, csillogást, színt, ragyogást, ilyen pazarlást. A luxus szálloda elkápráztatja a lányt, de ekkor hirtelen egy nagy tükörben meglátja saját magát. Az élmény megrázó. Szegényes, félszeg külsejével, úgy érzi, ő nem ide való. Legszívesebben azonnal visszafordulna, de a nagynéni segítségével, „Hamupipőke” átváltozása mégis csak sikerül. A ruhák, a fodrász, az illatszerek, a pénz és az a tudat, hogy ő a gazdag van Boolenné unokahuga, megteszi hatását. A társaság egy pillanat alatt befogadja, a férfiak nyüzsögnek körülötte. Belekóstol a gazdagok gondtalan, csillogó, föld felett lebegő, örömteli életébe. De fölteszi magának a kérdést: Ki vagyok én? Az a szürke postáskisasszony, aki eddig voltam, vagy ez a dáma, aki most lett belőlem. De az álom nem tart sokáig. Egy buta véletlen és az emberi rosszindulat folytán, kiderül, hogy ő csak egy szegény rokon. A varázslat hirtelen megtörik, a társaság egy pillanat alatt elfordul tőle. Azonnal hazautazik a falujába, és visszabújik lelki csigaházába. Újabb változást csak az hoz életébe, hogy megismerkedik egy, hozzá hasonló, testben és lélekben megnyomorított háborús veteránnal. A két, kilátástalan helyzetű, szerencsétlen ember, egy végső elkeseredett cselekedetre határozza el magát.Őszintén ajánlom ezt a regényt mindenkinek. Nagyon jó a stílusa, könnyen, élvezettel lehet olvasni. Filmszerűen peregnek az események. Eredetileg, filmforgatókönyvnek készült. De olvasás közben, ha megállunk egy kicsit, elgondolkodhatunk azon, hogy mi, vajon kik vagyunk? Hogy a körülmények mennyiben szólnak bele életünkbe? Sorsunkat mi alakítjuk, vagy eleve elrendeltetett minden azzal, hogy hova születünk, hol éljük életünket, gazdagok vagyunk vagy szegények? Örök, nagy kérdés ez is. Nem biztos, hogy választ kapunk, de gondolkodni rajta, mindenképpen hasznos.
További ismertetés a következőről A változás mámora