F. SCOTT FITZGERALD: Az éj szelíd trónján Fitzgerald 1896-ban született
egy jómódú, amerikai kereskedőcsalád gyermekeként. A legjobb középiskolák után a Princeton egyetemre járt, majd két évig katona volt. 1920-ban megjelent, Innen az Édenen című első regényével
már nagy sikert aratott. Brilliánsan ábrázolta regényeiben az úgynevezett „
dzsesszkorszak” életérzését. Az első világháború utáni
kiábrándult írónemzedék az „
elveszett generáció” egyik legjelesebb képviselője.
Először a címe miatt vettem a kezembe ezt a könyvet. Azonnal megfogott. Ilyen gyönyörű, költői regény címmel azóta sem találkoztam. Persze, nem véletlen, hiszen Keats: Óda egy csalogányhoz című versének egy sora (Tóth Árpád fordítása), a könyv címe.
A történet 1917 tavaszán Zürichben kezdődik. A főhős Dick Diver, huszonhat éves, nagy reményű, tehetséges elmeorvos. A szerencse gyermeke, jóképű, jó modorú fiatalember: Különleges képessége van arra, hogy bárkiben egy szempillantás alatt szeretetet ébresszen maga iránt. Barátja klinikáján megismerkedik, a vonzó, különleges, gyönyörű, de labilis idegállapotú amerikai lánnyal, Nicole-al, akit hamarosan feleségül vesz. A lány családja boldog, mert Dick személyében nem csak férjet, de egyúttal szakszerű felügyeletet is kapnak Nicole mellé. Dick pedig egy hatalmas, szinte már felfoghatatlan nagyságú vagyon részese lesz. A túl sok pénz lélekölő ereje s a világháború utáni mindenből kiábrándult általános korhangulat azonban, hamar tönkreteszi kezdeti, tiszta érzéseiket. Párizs, a Riviéra
és Svájc „Bermuda-háromszögében” élnek, s belemerülnek a hotelek, füstös kocsmák, fényes báltermek, partik, a dzsessz, a tánc, a fényűző költekezések, léha semmittevések világába. Nicole érzelmi labilitása, szeszélyei, hisztériás rohamai, visszatérnek. Dick néha még publikál, de már nem praktizál, munkakedve elszállt, hangulatát csak az újabb és újabb partik dobják fel valamelyest. Egy új szerelem is rátalál, Rosemary, a tündöklő, fiatal, hollywoodi színésznő személyében, de már ez az érzés is működésképtelen. Aztán, barátjával idegszanatóriumot nyitnak Svájcban, de a munka iránti fellángolás sem tart sokáig.
Nicole érzései is kihűlőben vannak, s ő is egy új szerelembe próbál menekülni. A válás elkerülhetetlen.
Fitzgeraldnak ez az utolsó befejezett regénye, s tele van önéletrajzi vonatkozással. Feleségével – a Nicole-hoz hasonlóan szintén labilis idegzetű - Zelda Seyre-rel, ő is a New York-i felsőtízezer központi, körülrajongott alakja volt. A bulvársajtó is gyakran foglalkozott életük eseményeivel.
Senki sem ismerte és festette le tökéletesebben nála, az első világháborúban tapasztalt szörnyűségektől megcsömörlött, teljesen reményvesztett, fiatal generáció életvitelét, érzéseit. A kiábrándult, hitét vesztett
nemzedék csak a pillanatnyi örömök élvezetével, a vad tivornyákkal, a pénzszórással, a dzsesszzenébe, cigarettafüstbe s alkoholba fúló partikkal próbálja ellensúlyozni elpocsékolt, kiégett, reménytelenül sivár mindennapjait.
Akit érdekel ez az izgalmas korszak, annak ajánlom még Fitzgerald, A nagy Gatsby, Az utolsó császár és az Emlékek a dzsesszkorszakból című műveit is. Egyik jobb, mint a másik.
További ismertetés a következőről Az éj szelíd trónján