Öt
kudarcot vallot kísérlet után be kell vallanom,
hogy hiábavaló próbálkozás a Száz
év magány-ból kivonatot írni. A történetet nem lehet kevesebb szóval leírni, mint ahányat Marquez használt 1967-ben, a regény megírásakor.
Próbáltam Melchiades, a halott - de mégis folyamatosan jelenlevő, a Buendíák generációit tanító cigány mágus jóslataira építeni, végül is ezeknek a jóslatoknak a megfejtésén fáradozik öt generációnyi José Arcadió Buendia. (megfejteni
csak az utolsónak sikerül, mert az is meg van írva, hogy csak 100 év után, az utolsónak sikerülhet...) Ez nem volt járható út, hiszen a szanszkritül írt jóslatok nem választhatók el mindazoktól az eseményektől, melyek a Buendiákat Macondó megalapítására késztették, sem a Buendiák (folyton ismétlődő) jellemeitől, melyek Macondót poros faluból virágzó életű várossá tették, majd elpusztították.
Próbálkoztam aztán azzal, hogy a José Arcadiók
és Aurelianók történetein át vázolom a regényt, hiszen már az első José Arcadió megállapította, hogy egy márciusi hétfőn megállt az idő, és felesége, Ursula is többször szóba hozza, hogy az idő sajátos módon körbe-körbe jár, és hogy ennek köze lehet a tényhez, hogy a családi nevek oly makacsul öröklődnek -jellemestül- generácóról generációra (a szabály az ikreknél -harmadik generáció- billen ki, akiket valószínűleg már gyerekkorukben összecseréltek, és a temetésükön a barátaik cserélik vissza őket véletlenül) Ezzel is kudarcot vallottam - hisz lehetetlenség az összes José Arcadiót és Aurelianót megemlíteni. (csak Aurelianó Buendia ezredesnek 17 fia születik a 32 általa vezetett háború alatt. Ursula szerint születésük helyszíneiből és sorrendjéből le lehetne vezetni a teljes polgárháború történetét)
Aztán próbálkoztam a női szereplők felsorakoztatásával, a rettegő, sóvárgó és örök magányba záródó Amarantával, a skorpiótermészetű Rebekával, a szótlan Irgalmas Szent Zsófiával,
vagy Szép Remedios-szal, aki végül égbe megy, vagy Fernardával, akit királynénak neveltek, és aranybilibe végezte a dolgát, vagy Amaranta Ursulával, aki megszüli az utolsó Buendiát, akinek a családi jóslatoknak megfelelően malacfarka van.
Próbálkozásaim rendre kudarcot vallottak, mert az álmatlansági kór, az ötéves eső, a 32 polgárháború, a banántársaság által lemészárolt 3000 sztrájkoló, vagy a vasútépítés, és Macondó és a Buendiák számtalan misztikus, elrendelt történetét nem lehet kevesebb szóval leírni, mint azt Marquez tette 1967-ben, a Száz év magány című regényben.
További ismertetés a következőről Száz év magány