Borongós, elégikus hangulatú
mű. Nehéz kor, személyes hányattatások hatására íródott. 1860-61-ben rövid időre felcsillant a 48-as alapokon való kibontakozás reménye, de aztán föloszlatják az országgyűlést, s megújult dühvel támad föl az abszolitizmus, s meghasonlik az ellenállás. Jókai a politikai viszonyok romlását a saját bőrén érzi. 1863-ban lapszerkesztőként börtönbüntetést szenved. A tragikus hangú történet ebben a légkörben fogant. Magában a műben olvashatjuk: "Olyan időket élünk, amikor
minden elmúló év utolsó napján fel sóhajtunk, csakhogy már vége van!"Okkal
Borongós mű tehát a "Mire
megvénülünk" De a borongás lélekállapotában sok minden feltárul az emberi kapcsolatokból, ami a lelkesültség állapotában homályban marad. A kritika felhívja a figyelmet pl. a Dezső naplója fejezeteinek bájos közvetlenségére. Az író gyerkkorának emlékei meg a mozzanatokban. Találkozunk a női hűség és kacérság szembeállításával. Kiemelik a Pozsony városról, s társadalmáról alkotott realista rajzot.
További ismertetés a következőről Mire megvénülünk