Ellentmondásos időkben, 1943-ban jelenik
meg Nyirő
József
Az elszántak című novelláskötete. Az újságíró,
publicista szerző kitörő örömmel ünnepli Észak-Erdély
Magyarországhoz való visszatérését, a művész, a
szépíró viszont mind nagyobb aggodalommal figyeli a
háború veszedelmét. Ebben az ugyancsak sajátos
helyzetben novellái két érzelmi véglet között
hullámzanak, egymás után kerül
ki tolla alól a drámai
sűrítettségű, balladai tónusú elbeszélés, meg a nem
felhőtlenül derűs, inkább könnyes-mosolyos, góbéskodó
novella.
Nyirő alaptézise, elbeszéléseinek
kiindulóhelyzete ezúttal is az, hogy az isten által
oly jónak, nemesnek teremtett székelységet a kemény-
kérlelhetetlen történelem folytonos
megpróbáltatásoknak teszi ki, egy-egy hősének olyan
sorscsapásokat kell elszenvednie, amennyit
szerencsésebb nemzetek generációk alatt sem élnek át.
egy helyütt azt írja Nyirő: Az emberek dolgoztak,
küzdöttek, szerettek, sírtak, éheztek, fáztak,
káromkodtak, imádkoztak vagy tömlöcbe mentek a
változatlan élet szeszélye szerint.
Mindennap elestek,
mindennap feltámadtak. Hősei e világon támadnak föl,
lelkük tisztaságával, megigazulásával.
További ismertetés a következőről Az elszántak