Hankiss Elemér Az
emberi kaland című könyvében érdekes gondolatot vet föl: az emberiség idegen a saját világában.
E köré a megállapítás köré vonja mondanivalóját,
és ezt a gondolatot támasztja alá világos, érthető, nagyon is elfogadható bizonyítékaival.
A nooszféra című fejezetében az angyalok megszámolásán és megnevezésén keresztül vezeti le elméletét. Miért is olyan fontos a 13. század filozófusai számára az angyalok számbavétele és elnevezése? Mert
ez a létezésüket bizonyítja. Ami megszámolható, elnevezhető, az létezik. Márpedig az embernek szüksége van az angyalok létezésére, mert ők azok, akik ebben az idegen és veszélyes világban védelmet nyújthatnak az
Ember számára.
Hankiss szerint ez a félelem sarkallja az embert tettekre, végső soron kultúránk létrehozásában és fenntartásában is ennek a félelemnek van döntő szerepe.
Az idegen világban való túlélésre az ember különböző stratégiákat alkalmaz.
“A prométheuszi stratégia” célja,
hogy a fizikai világot vonja az ellenőrzése alá.
“Más szóval, hogy a világ erőforrásait kihasználva olyan zárt univerzumot teremtsen, amely oltalmazza és gyarapítja az emberi életet, miközben - amennyire csak lehet - kizár mindent, ami korlátozhatja, sértheti, veszélyeztetheti ezt a mikrouniverzumot és a benne lévő életlehetőségeket.” - írja Hankiss, de máris megjegyzi: “Szükségünk volt és van egy másik védelmi rendszerre, egy másik stratégiára is.”
Ez a stratégia pedig nem más, mint “az apollóni stratégia”, vagyis a lelki, pszichikai, spirituális túlélésért folytatott harc stratégiája. A prométheuszi stratégia ugyanis nem nyújthat teljes biztonságot, mert nem ad választ az emberi lét végső kérdéseire.
A nooszféra összetétel minden valószínűség szerint Teilhard de Chardintól származik. A görög noosz szó értelmet, szellemet jelent, így a szó jelentése az értelem, a szellem szférája.
Az egyetemes fejlődés-elmélet négy korszaka közül (geogenezis, biogenezis, pszichogenezis és noogenezis) Teilhard de Chardin a legutóbbit tartja a legfontosabbnak.
“Fontosságában az evolúció valamennyi egymást követő szakasza között a gondolat megszületése az egyetlen, ami nagyságrendben összehasonlítható a Földet képező anyagok összesűrűsödésével vagy az élet megjelenésével.”
A nooszféra fogalmát azonban Hankiss Elemér újraértelmezi és megállapítja:
“A kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése.”
Ernest Cassirer, német filozófus megállapítására hivatkozik, mely szerint az ember ugyanúgy társas lény, mint nagyon sok állatfaj, de megkülönböztető vonása az, hogy képes létrehozni és
használni szimbólumokat, szimbólumrendszereket.
“A félelem és a szorongás kínzó élménye arra késztette s készteti az embereket, hogy szimbólumok védőpajzsával, mítoszokkal, a szavak értelmével és ha kell, angyalokkal töltsék ki a körülöttük tátongó űrt. És mindezzel létrehozzák, megteremtsék azt, amit összefoglalónéven civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni.” - állapítja meg Hankiss.
A halálfélelem legyőzése az emberi civilizáció egyik legfontosabb célja. Mivel képtelen elfogadni a halál végzetszerűségét, az ember már-már nárcisztikus módon igyekszik halhatatlan értékként felmutatni önmagát. Ernest Becker írja:
“Kétségbeesetten
kell törekednie arra, hogy igazolja önmaga létét, mint egy alapvető értéket az univerzumban; ki kell emelkednie, hőssé kell válnia, a lehető legnagyobb mértékben hozzá kell járulnia az élethez, meg kell mutatnia, hogy ő fontosabb, mint bármi vagy bárki más.”
Peter L. Berger még drámaibb megfogalmazását adja az emberi helyzetnek:
“Minthogy biológiailag meg vannak fosztva egy ember-világtól, megkonstruálják a maguk emberi világát. Ez a világ természetesen nem más, mint a kultúra. A kultúra célja az, hogy ellássa az emberi életet azokkal az erős struktúrákkal, amelyek biológiailag hiányoznak belőle. A kultúra az ember “második természetévé” válik...”
Hankiss felveti a kérdést, hol lehet a “világ közepe”? A középkori elméletek megdőlése után ez a kérdés nem is olyan könnyen megválaszolható. A fizikai és szimbolikus középpont meghatározása egyaránt bonyolult kérdés, mert a fizikai viszonylagos, a szimbolikus pedig elsősorban a különböző vallási tanítások függvénye.
Az univerzum nagyságának felismerése csak tovább erősíti az ember jelentéktelenségének, kicsiségének érzését. Pedig ez az az érzés, amire ennek az otthontalan, idegen világban élő emberiségnek aztán igazán nincs szüksége! Ezért is igyekszik mindenképpen kialakítani a saját világát, minden eszközzel megteremteni a biztonságát. Kertekben érzi jól magát, melyek a valamikori Édenkertet szimbolizálják a számára, azt az elvarázsolt világot, melyet legalább a legenda szerint biztonságos otthonának mondhatott. A szent hegyek tisztelete, Jézus keresztrefeszítésének ábrázolása, területünk, tulajdonunk védelme, környezetünk kultikus jelképei, vagyis kultúránk egésze félelmünk és idegenség-érzésünk terméke....
További ismertetés a következőről Az emberi kaland