Madách Imre: Az
ember tragédiája 1823
januárjában született Alsósztregován(ma Szlovákia), középnemesi
családban. Anyja, Majthényi Anna művelt asszony volt. A gimnázium után
Pestre ment, a bölcsészkaron
és a jogi karon tanult. 1840-ben
megjelenik első verseskötete, Lantvirágok címmel. 1845-ben elveszi
Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a
fegyveres harcban. 1851-ben
egy évre börtönbe zárják, mert birtokán
rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a
felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nő
személyiségének alapvető különbözősége miatt fordulhatott elő. 1854-ben
elvált feleségétől. A remekművének sikere ismertté teszi. A Kisfaludy
Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. 1864. októberben
halt meg szívbajban. A
tragédia műfaja: drámai költemény, lírai dráma. Nem egyszerű dráma,
ugyan formailag olyan és vannak drámai jegyei, de vannak sajátosságai,
melyek átlépik a dráma kereteit. Fontosabb a belső történés, mint a
külső. Megváltozik a hangnem, megnő a lírai Én szerepe. Az ember tragédiája keletkezése (1860) szabadságharc bukása, magánélete, betegsége (kétségbeesés, bizakodás)XIX. század. uralkodó filozófiai irányzata:Gondolati
líra: a költészet nagy általános témái (élet, halál, szerelem, az élet
célja, eredménye) mint problémák jelentkeznek.a bibliai mítosz alkalmas arra, hogy abból kiindulva az emberiség fejlődését végigkövessük (a jövőt is)Madách filozófiai kérdései:Mi az értelme azok életének, akiknek a sors nem adott alkalmat arra, hogy emberi nagyságuk kibontakozzék?Miért küzdöttek a hősök, ha utódaik rabok maradtak?Van-e értelme küzdeni eszmékért, melyeket az utókor elavultnak tart?A végzet irányítja-e az ember tetteit, s ha igen, van-e értelme bűnnek, erénynek?műveiben a tragikum értelmet, a végzet értelmetlenségének állandó jelenlétet, kikerülhetetlen bekövetkezését kerestetiszteli
a természetet, az embereket megpróbálja beleágyazni a környezetükbe.
Ezek az eszmék meghatározzák az emberek tetteit.A
múltban kutat, a jelenben szemlélődik, a katasztrófákat írja le (a
természeti meghatározottságtól nem menekülhet az ember)Művei a klasszikus német filozófiába tartoznak: pozitivizmus Szerkezet: 15 szín. Keretszínek: I: A mennyekben II: A paradicsomban III: A paradicsomon kívül XV: A paradicsomon kívül Történeti színek: IV-XIV. Keretszínek: A
tragédia keretszínei önálló drámai egységet alkotnak. Az
Úr és Lucifer
között konfliktus támad a világteremtésről. Az Úr elégedett a világgal,
szerinte kész, befejezett. (Deizmus: az a felfogás, amely elismeri
Isten létezését és világteremtését, de szerinte a világ további
alakulásába az Isten nem szól bele). Az angyalok szerint a világ
tökéletes. Lucifer lázad az úr ellen, mert szerinte az embereknek
nincs öntudatuk. Lucifer a teremtés értelmét vonja kétségbe az ember révén. Bekövetkezik-e: Az emberiség pusztulásaNincs szabad emberi akaratÖröklődésFejlődés előrelépés Lucifer jelleme: tagadás szelleme kiűzetés, "bukott angyal", ördög két fa: halhatatlanság fája, tudás fája. a tudás és a kételkedés képviselője Lucifer
célja: az Úr hatalmának megdöntése, az emberi lét céltalanságának
bizonyítása, az emberi történelem tehetetlenségének demonstrálása.
Lucifer összetett figura, hiszen végzete a szüntelen bukás, de mégis
újra lázad. Az önálló akarat szószólója. A hittel szemben a tudás
hangoztatója. Lucifer első sikere: az embert engedetlenségre készteti -
eredendő bűn. Ádám kíváncsisága a jövőre irányul, hogy megtudja, miért
fog küzdeni, érdemes-e. Álomutazás = Lucifer által elképzelt jövő.
Lucifer mutatja meg a jövőt, a saját céljainak megfelelően, s általa
kreált történelmi képeket láthatunk. Lucifer Ádám kísérője, ô
magyarázza az ember sorsát, ők nem kerülnek konfliktusba. Éva kettejük
közé áll: Ádám egyoldalú idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével
szemben a sokszínű, változatos" természetet" képviseli. Összeütközések: hit, tudás↔kétely érzelmek (a szív) ↔tudás (az értelmek) lemondás, csalódás, értelmetlenség, hit, remény Lucifer és Ádám vitája = Madách belső vívódása, vitája I. Mennyország (Úr, angyalok, Lucifer): Modern
nyelvezet. Jellemzi. Az Úr megsértődik, hogy Lucifer nem dicséri őt
(nem hagyományos isten). Úr = mesterember. Lucifer (=születet gonosz)
bírál, megfogalmazza véleményét (a teremtés gyermekes játék). Követeli
a jussát, érvel, mint egy ügyvéd. II. Bűnbeesés (Ádám, Éva, Lucifer): Lucifer
ismét érvel | elgondolkodtat | meggyőz. Ez a Bibliában nem így van.
Lucifer meginog, érvel és gondolkodik, ravasz módon saját céljaival
szemben beszél (furfangos). Gonosz, ártani akar a kíváncsi embernek.
Ádám elhagyja az urat és az Úr is Ádámot. Maguktól akarnak elmenni a
Paradicsomból. III. Pálmafás liget(Ádám, Éva, Lucifer): Megteremtik
az otthont (optimizmus, bizakodás). Ádám előre, Éva visszatekint.
Innentől beszélünk az emberről. Ádám hisz abban, hogy egyedül is
boldogulni tud, megkérdőjelezi, hogy a teremtés jogos-e. Az ember nem
felel meg Lucifer céljainak, ezért megmutatja neki a jövőt, annak
árnyoldalait, nincs értelme megölni az embert. Történeti színek: Fő
kérdése: az uralkodó eszmék. Madách szerint a történelmet eszmék
irányítják, ez az eszme megjelenése és kiteljesedése után eltorzul,
visszájára fordul és ebből kialakul egy új eszme. Időbeliség: a keretszínhez képest a történeti színek a jövőt mutatják, Madách korához képest a múltat, a jelent és a jövőt is. IV. Egyiptom (Ádám = fáraó, Lucifer = miniszter, Éva = rabszolgafeleség): Ádám
fáraó, abszolút uralkodó, célja: a boldogság elérése. Piramist építtet,
hogy halhatatlan legyen. Egy ember miatt millióknak kell meghalni. Az
öncélú, egyéni dicsőség hajhászása az eszméje. Éva az egyenlőséget, a
szabadságot képviseli. A rendszer nem megfelelő, „Milliók egy miatt”.
Éva nyitja fel a fáraó szemét (emberi érzelmek). Megfordítja a tézist
(antitézis). Nem áll be a harmónia (új és régi tézis = szintézis), ez
Lucifer érdekeit képviseli. Új eszem egy a milliók miatt. V. Athén (Ádám = Miltiádész, Éva = Luciana, Lucifer = Ádám fegyvernöke): Uralkodó
eszme: szabadság. A nép legnagyobb bűne a hiszékenység, a
befolyásolhatóság. Ádám csalódik a népben. Az egyes ember szabad ugyan
jogilag, de valójában, lelkileg mégsem az. Egy a milliók miatt. Demagóg
(=lázító, ellenszólások) a nép hisz nekik, az ellen fordul, aki értük
volt, az ellentézis is hibás. Éva hisz Ádámban (rendületlenül), a
népharag majdnem őt is eléri, templomba menekül. Nincs igazi magánélet,
nincs boldogság. Alapeszme megsemmisül => Ádám csalódik. Új eszme:
mindenki a saját boldogságát kereste (élvezetközpontú). Ádám érzelmi
társa Éva, értelmi Lucifer. VI. Róma (Ádám = Sergilius, Éva = Júlia, Lucifer = Milo): Eszmenélküliség,
züllöttség, anarchia jellemző erre a korra. Éva és Péter apostol a
szeretet és a testvériség megtestesítői. Nem hisznek az istenekben,
mindenki az élvezetért él. Lezüllött az élet és kiürült. Nincs
társadalmi és magánéleti boldogság. Az élet nem ér semmit, de a halált
se tiszteleik. Nincs fejlődés, csak visszafejlődés. Nincs összefogás,
Péter apostol visszavezette Ádámot a jó útra. Új eszme: lovagkor,
keresztes lovagok, kereszténység. VII. Konstantinápoly (Ádám = Tankréd, Éva = Izóra apáca, Lucifer ( fegyvernök): Kereszténység,
mély és igaz vallásosság. Nincs magánéleti boldogság. Ádám csalódik a
lovagi erényekben, a szeretetben, a testvériségben. Teológiai vita:
Jézus tanításaiból dogma lett. Véres csaták a hit miatt, a lovagok sem
felelnek meg a kor eszméjének. Rabló lovagok, az emberek félnek tőlük.
Évától, a nőideáltól a korszellem és az apácazárda fala választja el.
Tolerancia hiánya, új alapelvet szül. Új eszme megbocsátás, tolerancia
= realizmus. Ádám már másodszor csalódik az eszmékben! VIII. Prága I (Ádám = Ke
További ismertetés a következőről Az ember tragédiája