Gogol többszöri átdolgozás után, a revizorral csaknem azonos időben fejezte be elbeszélését 1842-ben. A
mű magyar címe Arany Jánostól ered, aki német nyelvről kezdte el fordítani. Az írás legjellemzőbb vonása a groteszk világszemlélet és ábrázolásmód. Az író olyan világot épített fel főhőse köré, melyben minden lehetséges, fittyet hányva a
valóság törvényeire, s amiben a látszat és valóság elvesztik jelentőségüket. Akakij Akakijevics kishivatalnok világa korlátolt, zárt
világ, meglehetősen behatárolt gondolat- és vágykészlettel. Ezen adottságok
pedig kiváló lehetőségeket teremtenek a művésznek a túlzásokra, arra,
hogy a részletekkel megbontsa a világ megszokott értékrendjét. Akakij Akakijevicsnek még vágyai sem lépik túl e világ határait, s csak ebben a világban válhat az élet értelmévé
egy köpönyeg, s az érzelmek netovábbjává egy betű jól sikerült megformálása. Ebben az értelmezésben a főhős haláláig tartó rész tekinthető a fantasztikus momentumnak, s a halált követő szellemjárás pedig a valóság világának. A mű groteszk hatását, erősíti a megformált világ, s az egymással ellentétes stílus és nyelvi réteg is. A tudatosan körülményes, cirkalmas hivatali nyelv mellett fellelhető a könnyebb adomázó stílus is, bizonyos kulcshelyeken pedig a szentimentális, erőteljesen érzelmes frázisok. Eszmetörténeti megközelítésben A köpönyeg azt mutatja be, hogy a természetes és megszentelt közösségből a véletlenszerű és esetleges közösségbe került ember mivé képes válni. Jól látható, hogy az ember miként veszti el személyiségét, önmagát; hogyan rendelődik alá az önmaga által létrehozott irányítórendszernek, bürokráciának és törvényeknek. Nem önmaga, személyisége a fontos, hanem az általa betöltött szerep. Ezért válhat Akakij Akakijevics számára a köpeny megszerzése az élet értelmévé, elvesztése pedig az élet értelmének elvesztésévé. Ebben az értelmezésben a mű zárlata a megkésett írói igazságszolgáltatás a megnyomorított Akakij Akakijevics számára.
A köpönyeg a pórul járt kistisztviselő tragikomédiája, aki mindentől megtartóztatja magát, csakhogy legyen egy szép, új köpenye. És amikor végre megvan az áhított köpeny, azonnal ellopják. Hiába jár hivatalról hivatalra, csak közömbösséggel és bürokráciával találkozik, de köpenye nem kerül elő. Ebbe belehal, és ettől kezdve kísértete rémíti a pétervári utca járókelőit, amikoris az éj leple alatt leráncigálja az emberek köpenyeit. Aligha van jobb példa arról, hogy a mesébe forduló téma hogyan szolgálhatja a társadalmi valóság kritikus ábrázolását.
További ismertetés a következőről A köpönyeg