Megszületett, álmok a bölcsőben, sokat
tanult szülei ölén. Csecsemőként, gyermekként egyaránt bízott -
mert bízhatott - a segítő kézben. Mászott, felállt, járt, nemsoká futott
és néha rohant is. Tanult, pedig nekem is
sok - ész és értelem
nélkül. Manapság minden olyan gyorsan történik. Élni és meghalni; szeretni és gyűlölni; béke, és az sok háború. A holnap biztosan eljön, a nappalt felváltja az éj. Így telnek napjaink, s múlik el sok-sok év. Visszanézünk, és megyünk tovább - megfáradtan, mindenféle ok és okozat nélkül -, az egész csak szenvedés. Nevetés, öröm - alig látható az arcokon, az élet gyakran ír szomorú és brutális történeteket. Újra meg kell tanulnunk futni - elfutni? -, a gondolatainkat megosztani másokkal, és örülni a legkisebb dolgoknak is, mert már nincs idő a nagy csodákra. Felállni akkor is, ha még nehezebb lesz, harcolni - szembeszállni a holnappal.
További ismertetés a következőről Élettörténet