Az 1937- es esztendő versei a végső összegzés, a végső számvetést fogalmazzák meg. Önmegvalósító
vers ez a típus Balassi óta jelen van a költészetben. A költő önmagát - a valóságban lévő személységét - szólítja meg abban a kiélezett élethelyzetben, amelyben világossá válik a korábbi szerep tarthatatlansága és a követendő új szerep is. A valóság legyőzését fejezi ki. Egy belső vitát összegez, egy magatartás megformálásának gondolatát tárja elénk. József Attila esetében a felismerés valamennyi szerep elutasítását tartalmazza és "egyetlen szerep" - a halál vállalását - jelenti. Az önmegszólító vers létösszegzés is egyuttal. A vers alap mondata: "Légy ami lennél: férfi". Egyértelművé csak a 8. versszakban válik, hogy ez mit is jelenthet: "most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívekhez" , vagyis vond le a végső következtetést, hogy az életben nincsen a számodra vállalható szerep. E zord kijelentés után egy alternatívát vet föl, amely utalhat a Flóra - szerelemre és általában lehetséges pozítiv szerepekre, de ezen remény előtt is kemény etikai kijelentés áll : "vagy vess el
minden elvet" ezt pedig az etikus lény nem vállalhatja. Ez a remény márcsak önmegvalósítás lehetne: a személyíség, számára nincs út tovább, már minden reménytartalék kiürült. Fontos a vers bűnfogalma is. Ez a bűn nem más, mint az öntörvényű személyíség megalkotásának maradása, az igazi szerep betöltésére való képtelenség.