Az impresszionista költészet egyik mintadarabja a vers. Az impesszionistákat vonzották a
hajnal benyomásai, az alkony
fényei, hangulatai, amikor elmosódnak az élet kontúrok, új színeket, árnyalatokat kapnak a tárgyak, lebegőbbnek tűnik minden. A KÖRÚTI
HAJNAL a Pesti zaj ébredésének három mozzanatát ragadja meg:1) A még derengő színeket kioltó szürkeséget ragadja meg.2) Az első fény felragyogásának néhány perces ünnepi csodáját3) Nappali élet kijózonító valóságát.
Az első versszakban a jelzők (vak szennyes, szürke, lomha, álmos rossz kedvű), a metaforák (a város utcája - vad kővidék), a hasonlatok (S lomhán söpörtek a vad kővidék/Felvert porában az álmos vicék,/Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.)
közömbös színteleség képzetét árasztják.Kísérteties hangulat uralkodik. A hajnal vak és szennyes, a boltok üveg szemeikkel olyanok, mint a mozdulatlanságba dermedt halottak. Az "utca vad kővidék ", a lomha vicék is ártó démonokként félelmet, rossz érzést keltenek."Egyszerre", hirtelen változik meg az utca képe, s egyben az addigi nyomasztó hangulat és a vers hősének érzelmi világa . A nagy városi környezetben, a horizonton csak két csupasz tűzfal között megjelenik, "kigyúl" a "Végtelen Fény" a hajnal égbolt első sugárcsóvája. A ritkán használt "zsarát" és a régiesnek ható "millió karát" ünnepivé teszi a stílust, választékossá.Az asztfalt szennye emlékeztet csak az első szakasz szürkeségére, ridegségére. A hajnali fény bűvöletét, pillanat szépségét fokozza az áhitatos csend és a földihang hiánya. A napfényben ragyógni kezdenek a
színek: zöld, fehér,lila. A szinesztéziás érzékelésnek megfelelően ezek zenei motívumokkal zengnek össze: "a színek víg pacsirtái zengnek", a nyakkendő a kirakatban "lila dalra kel". Mindez a csoda csak egy pillanatig tart, az életre kelt színek boldog kórusát földihangok kezdik elnyomni, egyelőre csal felmereng a harang tompa kondulása, majd bántó kellemetlen hangok szüntetik meg az áhítatos csendet : "Gyári szíréna búg", "a villamos jajdulva csikorog a kopott síneken". Végképp elmúlt a hajnali percek mámora, nappal lett, megkezdődött a józon robot. A vers utolsó motívumában, a napnak a munkás lányt megtiszetelő arany kézcsókjában: "a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...". A költő együttérzése szólal meg.