A vers (1854) első két strófájában , két élet érzést fejez ki a költő . Be mutatja a reggel szépségét , frissességét ." Szeretem
a reggelt , mikor....", Arany versében a reggeli hangulatot festi meg , a tájat az ébredező természetet . A második rész az est hangulatát festi meg : Ah , az est , bágyad akkor elme...", a költő az est bágyadságát mutatja be , a meg tört lélek itt érti önmagát , mert fél a sötétségtől , borzong , ( félek ) szorong . Végül az utolsó strófában vissza jön az életkedve , mégis talál egy kis ön megnyugtatást , reményt ? " boldog , ha vissza néz a mára."