A VERS EGY HATALMAS FILOZÓFIAI ELMÉLKEDÉS. A költemény egyetlen
monolog, tele kétségekkel, belső önmarcangoló
vivódással "Rettenetes pesszimizmus és vak remény hullámai váltják egymást vagy ömlenek át egymáson."A reménytelen kétségbeesés hangja zokog fel a költeményben, ezen a földön mindenki boldogtalan. A túlnyomó többség, a "nagyobb rész" , "a milliók" boldogtalanok a megalázó nyomorúk miatt, a néhány ezer nem nyomorgó -pedig azért boldogtalan - mert retteg a nyomorra születettek forradalmi, lázadó dühétől (a nyomorra születettek nem rendelkeznek emberi jogokkal, a nem nyomorgók pedig nem rendelkeznek "isten ésszel", "angyal érzelemmel", ha rendelkeznének is le kellene mondaniuk kivételes helyzetükről).A költő a könyvektől, a tudománytól, civilizációtól kéri számon egyre ingerültebben a "nagyobb rész" boldogságát. "Milyért e lom?" - "De hát hol a könyv mely célhoz vezet?" - "Ment-e a
könyvek által a világ elébb?"De az egyes könyvek is megdöbbentő ellentéteket hordoznak magukba: a rongy, amelyből a papír készül bűnökről, gaztettekről, gonosztevőkről, megalázott szűzekről, lázadokről, hamis bírákről, zsarnokokről, nyomorról őrűletről val. Mindezek megcáfolják a könyvek tartalmának nemes emelkedett eszmevilágátAzok az ellentmondások, amelyek a világba és a könyvekbe vannak elvezetnek a kétségbeesett felkiáltásról "irtózatos hazugság mindenütt!". A tudomány, a technika, a tásradalom fejlődése nem a nagyobb rész boldogságát segítette elő, hanem inkább a nyomort mélyítette el körünkb, a kérdésre, hogy: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" az ironikusan igénylő forma kategorikus tagadást takar: "Ment, hogyminél dicsőbbek népei,/S alakjok annál borzasztóbb legyen/S a rongyos ember bőszűl kebele,/ dögvészt sóhajtson a hír nemzetére".A kétségbeesés egyre mélyebbre zuhan, fájdalmas ijesztő gondolatok torlódnak egymásra, pesszimista hangulat uralkodik el a versen. Ha a könyvek nem vezetnek célhoz, ha a bőlcsek és költők művei hiábavalók és haladó eszmék vértanúi értelmetlenül haltak meg, ha a a fényes lelkek nem tudtak írányt mutatni, akkor ésszerű a következő kérdés:"A könyvek (jók és rosszak együtt) egy mágilya űszkén elhanvadjanak?".Mindent a költő kérdez, akinek a hivatása a könyvek alkotása. Elképzelhető így a fájdalma.Nem tud és nem képes ebbe a pesszimista következtetésbe belenyugodni. Igyekszik felül kerekedni kétségein, cáfolni kívánja korábbi érveit. A versben megszületik a remény de még átmenetileg felsejlik a tagadó kiábrándulás, ellenben van a földnek egy zuga a vers szerint, hol "a legkelendőbb név az emberé", ahol már a felvilágosodás szellemében törvénybe iktaták az emberi jogokat.A rabszolgaság miatti keserűség már nem tarthatja vissza a hinni akaró bizakodást- a mégis reményt. Nem vagyoni egyenlőségről prófétál, csupán az emberi testvériségről :"a számos milliók" nem egymás ellentétei, hanem egymás testvérei lesznek.Vörösmarty szembe fordul korábbi pesszimizmusával de igazán még sem tud hinni, mert hite szerint az előrehaladást törvényszerűen követi a hanyatlás.