Rövid ellemzés :
Petőfi ebben a versében , azonosul a természettel . A táj bemutatásával a költő
, személyes érzését fejezi ki. Az ember örökös kínzó kördését :
élet és
halál ,
fenyegető elmulás , a mulandóságot értelmező emberi érzést, a ragaszkodást az
el nem muló hűség utáni drámai feszűlségről.. Egyszóval nem csak a természetben
vagyunk benne hanem jelképesen maga az életben. Szembe tűnik ,
hogy a
költeményből mélységes fájdalom órdít, de mégis díszharmóniától mentes.,édes
melankoliával beszél versében.E vers Petőfi egyik szerelmi vallomása is egyben
, az egyik legmélyebb s a legmeghatóbb, amit írt imádott hölgyéhez, Juliához.A vers elején a
költő bemutatja nekünk a gyönyörű nyári tájat , mint nyílnak a kertben a
virágok, zöldűl a nyárfa,- itt a költő azonosúl a természettel ,
mert még ő is
fiatal:„ Még ifjú
szívemben a lángsugarú nyár” De aztán
hirtelen rá mutat egy hideg elborzasztó tájra , ez pedig a
tél , ami jön és be
borít mindent.„De látod amottan
a téli virágot ?” A kőltő
megszemélyesíti önmagát ebben a versben azonosúl a természettel.Az életről beszél
de , hirtelen rá döbben , az élet elszáll, az idő tova
tűnikés el jön az öregedés .A tél , itt
a versben a halált jelenti ami bekövetkezik rövidesen.A költő jelzi ,
hogy a
természet ugyanúgy mint az ember , megszületik és meghal.Az elmúlást
sugalltatja velünk.A verset kedveséhez írja jelen időben , de a jövő képe is
ott lebeg szemei előtt, amint érzékelhetünk a sorokból.A költő fél a haláltól ,
mert szeretett kedvese nem lesz vele , el ragadja őt a halál. Viszont azt sem
szeretné , hogy kedvese elfeledje őt. A ragaszkodást vehetjük észre , az el nem
múló hűséget, a következő sorokból . A költő ki
jelenti versében , hogy még a síron túl is szeretni fogja imádott kedvesét
Juliát.
További ismertetés a következőről Szeptember végén