Rövid tartalom:
Petőfi egyik tájverse. A költő versét természeti képekkel
mutatja be, a
téli pusztát. Az első ver szakaszában , egy derűs őszi képet ábrázol ,
majd fel sorolja mi mindent hiányol a téli pusztáról . Hiányolja a
pásztor legényt ki vigyáz a juhokra , és a dalos kis madarakat , a
nyári
puszta hangját . Egy puszta
kies tájáról
ír ahol nincs élet ,
nincs mozgás minden megszünt , és minden néma hallgatag . Az ember
nélküli tájat mutatja be . Következő soraiban is még mindig a puszta
semmiről ír : hiányolja a halászkunyhót ami üresen , el hagyatottan áll
egy magában , a csősz házat . De hirtelen egy kis élet , egy kis mozgás
jön be a képbe egy ember ! Egy béres felé fordul a figyelem , amint az
dohányát vágja éppen . A következő vers szakban az egyik Alfőldi
csárdába visz el minket , ahol egy kocsmáros és felesége van, de senki
nem nyitja rájuk az ajtót . A következő versszak fel gyorsul . A
természet közbe lép . A szelek kavarodásáról ír . A szelek , a viharok
félelmetesek . Majd láthatjuk az Alfőldi tájt , az Alfőldi betyárt .
Aki majd el tűnik a kilátástalan távolba .
Petőfi ebben a versében be mutatja a téli puszta némaságát , csöndjét
. Amint le lassul a természet , az emberek is le lassulnak .
További ismertetés a következőről A puszta télen