Arany ezen balladája minden bizonnyal azért aratott – és arat ma is – ekkora tetszést, mert mindenki számára érdekes és elgondolkodtató.
Elsőre is nagy élményt nyújt sajátos ritmikájával és misztikus történetével.A Tetemre hívás cselekménye a középkorban játszódik, egy feudális falucskában, Bárcon, ahol a helyi nemesség ifjú sarját halva találják. Apja a gyilkos felkutatására a kor jellegzetes módszerét, az istenítélet egy formáját választja. A néphit úgy tartotta, hogy a halott sebe gyilkosának jelenlétében újra vérezni kezd.: az öreg Bárczi először fia ellenségeit (
tehát a leggyanúsabbakat) hívatja a halott elé, majd sorban jönnek a többiek. A bűnös végül az, akire senki sem gondolt: Benő szeretője, Kund Abigél. A „titkos ara” elmondása szerint a gyilkos tort o adta Bárczi kezébe, enyelgésével, női szeszélyével o okozta a fiú halálát. Abigél bűne tehát – ebben az olvasatban – a könnyelműség, semmi esetre sem gyilkosság. Büntetése, a megőrülés, mégis ugyanaz, mint a gyilkos (legalábbis bűnrészes) Ágnes asszonynak.A Tetemre hívásban a tragikus balladákra jellemző értékvesztés jelenik meg: Benő fölöslegesen halt meg, hiszen Abigél szerette; így halálának következményei – családjának összeomlása, Abigél megőrülése – is fölöslegesek. Szintén megfigyelhető a töredezettség, az elliptikus szerkesztés, valamint néhány homályos pont, amelyek további elemzésre késztetnek.Éppen ezért érdekes, hogy a Tetemre hívás történetében apróbb (látszólagos) ellentmondások fordulnak elő. Talán a költő így az olvasónak akart további elmélkedésre okot adni, sugallva, hogy érdemes folytatni a nyomozást.Abigél „szeme villan s tapad a tőrre”, addig tehát nem tudta, hogy Benő mi módon halt meg. Eszerint nem volt jelen, amikor a fiú végzett magával. Így a tor átadása és a tragédia megtörténte között bizonyos időnek kellett eltelnie. Benőnek volt ideje átgondolni a dolgot tettének végrehajtása előtt. Oka, motivációja azonban nem volt; Abigél már bizonyította szerelmét – „Tudhatta, közöttünk nem vala gát”. (Minderre persze csak Abigél elmondása alapján következtetünk.) Benő tehát saját döntése alapján, mérlegelés után, nem hirtelen felindulásból ölte meg magát. Ez esetben azonban gyilkosa nem a szeretője, hanem önmaga volt, így sebéből a vérnek nem a lány megjelenésére, hanem – az istenítélet logikáját tekintve – egyfolytában kellett volna buzognia.A „titkos ara” történetében tehát valami hiba, pontatlanság van. Érdemes belegondolni, hogy miért volt nála a tor, mikor találkára ment. Ha önvédelmi célból volt rá szüksége, akkor miért adta a fiúnak, vagy ha már odaadta, akkor miért hagyta magára? Lehet, az egészet előre kitervelte? Lehet, Bárczi Benő nem is lett öngyilkos? Abigél megőrülésének oka lehetett a sebből buzogó vér látványa, vagy a lelepleződés és ezzel felerosödő bűntudat. Mindez persze feltételezés.A Tetemre hívás egyszólamú
ballada, az egyetlen cselekményszál viszont nagyon sokrétű és tudatosan szerkesztett. A mű három nagyobb szerkezeti egységre bontható: az első három versszak a közvetlen előzményeket mutatja be, erre utal a múlt, illetve a félmúlt . Az öreg Bárczi itt még kétes színben tűnik fel az olvasó előtt: zord, szigorú, kegyetlen emberként jelenik meg. Nem enged senkit a halott közelébe, sőt, „ki se terítteti, meg se mosatja”, tehát még az illő kegyelettől is megfosztja egyetlen fiát.Csak a következő rész (a tizenegyedik versszakig) világít rá, hogy tetteinek oka a fiához való erős kötödése. Minél előbb meg akarja találni a gyilkost, ezért hosszas nyomozás helyett mindjárt a „legfőbb bíróhoz”, Istenhez fordul. Igazságosságát és apai érzelmeit mutatja a hatodik versszakbeli felkiáltása: „Ide a gyilkost!… bárha pecsétem / Váddal az önnön szívemig ér…”. Az öreg Bárczi képében talán a költő apja elevenedik meg;A nyolcadiktól a tizenegyedik, párhuzamos szerkezetű versszakokban drámai fokozáson keresztül jutunk el a tettesig. Arany mesterien, hatásos költői eszközöket bevetve növeli a feszültséget.Ágnes asszonyhoz hasonlóan – Abigél bűnhődését, amely, ha lehet, rosszabb, mint a halál. A megőrült lány viselkedése nagyon valószerűen jelenik meg a versben. Az utolsó versszak végén a tébolyult elme kétsoros népies „dallal” összegzi saját tettét.Lélektant is beleszőtte a művébe.A ballada hármasságából a Tetemre hívásban a drámaiság dominál. A cselekmény, és főleg a végkifejlet az antik görög tragédiákra emlékeztet. A végzetes események bekövetkeztében senki sem igazán bűnös, inkább vesztes. A költő végül Abigélt is „felmenti”, ő is szenvedő alannyá, áldozattá válik.A strófák tökéletesen illeszkednek a ballada középkori, kissé misztikus hangulatához, hangszimbolikai eszközökkel erősítvén annak hatását.Összegezve elmondható a Tetemre hívásról, hogy a magyar balladairodalom kiemelkedő alkotása, amely a műfajon túlmutató elemeket is tartalmaz.