Petőfi hitvesi lírájának talán legkülönb darabja a Minek
nevezzelek?
című rapszódia. A vers lírai anyaga Horváth János szerint a
"megnyilatkozni vágyó, de kibeszélhetetlen nagyságú
szerelem" (Radnóti:
Tétova óda). Keresi a legméltóbb kifejezést, mely leginkább illene
felesége szépségéhez. A "Minek nevezzelek?" kérdés szervezi a költeményt,
e körül vonultatja fel a nagyszerű kifejezési próbák egész áradatát.
Minden szakasz elején a reménykedő bizakodás, a végén a tehetetlen
kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésben.
Hogy felelni
tudjon az újra meg újra elhangzó kérdésre, a fantázia segítségével
különböző helyzeteket idéz fel emlékeiből. Először a merengő szemek
esti-csillagának friss ámulatából próbál erőt meríteni a megnevezési
szándék. A szem sugarához a képzelet a szerelem patakjának képét társítja,
a patak pedig a lélek tengerébe folyik. Majd a tekintet szelíd galambja, a
tavaszt ébresztő csalogány-hangok zengése, végül az ajkak lángoló
rubintköve lesz az a forrás, melynek célja a kifejező képesség fokozása. A
negyedik strófában jut el a legmesszebbre a képzelet: a
szerelmi csók
tüzéből fakadó boldogság nem ismer térbeli
és időbeli korlátokat: ez a
boldogság a mennyei üdvösséggel azonosul. Az ötödik versszak egy halmozás:
azt jelenti, hogy a költő a már elhangzottakat nem tartja elég méltónak és
kifejezőnek. A hiábavaló erőfeszítések után megállapodna az egyszerű és
igaz "édes szép ifjú hitvesem" megszólításban, de a legutolsó kérdés ezt
is bizonytalanná teszi. A vers így teljesen nyitott marad, s azt tanusítja,
hogy a nyelv szegényes eszköz Júlia szépségének méltó kifejezéséhez. Petőfiben egy pillanat lobbantotta lángra a szerelmet, s ettől
kezdve sorsa elválaszthatatlan lett a 18 éves leányétól, Szendrey
Júliáétól. Szerelmük történetének minden fordulata megtalálható a
versekben. Petőfi boldog, de boldogsága nem felhőtlen. Júlia ugyanis
szeszélyesen, rejtélyesen viselkedett vele, szívét sem lekötni, sem a
feléje áradó szerelmet nem akarta és nem tudta visszautasítani.
Petőfi egyik nagy ihletforrása a szerelem, igazi mély szenvedély. A
Júlia-versek nem egységes költemények, több népdal is, helyzetdal is van
közöttük.
További ismertetés a következőről Minek nevezzelek?