A költemény tömör szerkezetében versszakról versszakra fokozódik, s teljesül ki ez az élet és természet szeretet. Az első szakasz csupa illékonyságból (pára, szálldogáló harmat, lágy furulyaszó,
esti szellő) szőtt képpel állítja elénk a vers érzelmi kiindulópontját, a gyöngéd esti hangulat szépségére ráeszmélő
ember lelkiállapotát. A következő szakasz festői képei, megszemélyesítései, már a természet áhítatkeltő fenségét, eget és földet befogó végtelen békéjét érzékeltetik.
A negyedik szakasz az új élet mámoros sarjadásának elragadtatott képével zárja a természet ünneplő hangot. Ebbe az örömteli érzésbe hasítanak bele az ellentét erejével a pihenő jobbágy rajzának keményebb jelzői. A kényszerű robotban megtört kasszás a természetet is csak mostohának érezteti. A
nap fénye neki éles a "jó napunk" számára "untig" való szenvedés, ne csodálkozzunk, sugallja a költő, ha az estét köszöntő ujjongás közepette belőle hiányzik az öröm, csak "alva tiszteli" a pihentető alkonyt. Fazekas természet lírájának mély humanizmusa szólal meg ebben a versében. Az emberiség forró szavaitól ereszkedik alá az utolsó 4 sor az esti béke csöndes hangulatához, de már nem az idilli öröm hangján mintha a költő, már népe szenvedésén érzett fájdalmát, bensőséges megrendülését kívánná elcsitítani a természet megnyugtató közelségével. Ez a vers formailag is csúcspontja Fazekas Mihály lírájának, amely erősíti a versének az érzelmi hatását.
További ismertetés a következőről Nyári esti dal