A háború utolsó éveiben írta Ady a Krónikás ének
1918-ból című versét. Itt, már a háború képei jelennek meg az eltévelyedés konkrét követezményei. A vers archaizált feldolgozás, krónika utánzat. Régen a végvári harcok kegyetlenségeit írták le ilyen stílusban, mint most Ady. Oka, hogy ilyen formában született a vers: mintha megpróbálná magától eltávolítani a kort, hogy érzelemmentesen, krónikás módjára tudjon képet festeni a háborúról. Legszembetűnöbb a "bokor" rímek használata. Szinte minden sor végén feltűnik az "ülnek" ragrím. ennek monotonságát töri meg kétszer is az "ölnek". A versben a jeremiádok történelemszemlélete is fellelhető. A háborús iszonyokat vég nélküli részletezéséből áll össze a vers szövege. A háború megölte az emberekben az embert. Sőt, az állatoknál is mélyebbre sülyedtek.(Pont úgy, mint Móricz Zsigmond: Szegény emberek, című elbeszélésében). A háború erkölcse más, mint a békéé. A kisembereken csattan az
ostor, nemcsak a katonakon, hanem az
otthon maradókon is.
További ismertetés a következőről Krónikás ének 1918-ból