A PRÓFÉTASZEREP VÁLLALÁSA
Babitsot
az emberiségre váró kínok
is gyötörték. A kultúra s az
emberiség féltésének morális parancsa fordította szembe a fasizmussal.
Jónás
könyve 1938 őszén jelent meg a négyrészes elbeszélő költemény. A
történet csaknem végig követi a bibliai elbeszélést, de
olykor részletezéssel bővíti ki annak előadását. Ilyen pl.: a tengeri vihar, a
ninivei vásár leírása, s Jónás a hal gyomrában ironikus bemutatása. A
bibliai történettől azonban eltér a költemény: ott a niniveiek
bűnbánatot tartanak s megtérnek, itt viszont kinevetik és tovább élik
bűnös életüket.
Ez a változtatás a költő művészi szándékait szolgálta. A mű ugyanis
elbészelő keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás. Babits költői
hivatásáról mond véleményt olykor ironikusan, olykor pátosszal. Babits
Jónásként menekül az Úr akarata elől:
nem akart próféta lenni,
"szigetre" vágyott, hol egyedül lehet. A fasizmus előretörésével látta
be, hogy az elvonulás lehetetlen, s a költő nem térhet ki feladatai
elől, a felelősségvállalás alól.
A testi-lelki gyötrelmek kényszerítik Jónást és Babitsot, hogy
prédikáljanak
ninive ellen. A Babits-féle Jónás azonban komikus, alakja
esetlen. Elmenekül a városból a sivatagba és várja Ninive pusztulását.
De rá kell eszmélnie, hogy nem az eredményen, hanem a szándékon kell
mérni a prófétát, a költőt: a gonoszság világában nem menekülhet , nem
hallgathat,
"mert vétkesek közt
cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:"
A költő, a próféta kötelessége a harc az embertelenség, a barbárság
ellen még akkor is, ha ez a küzdelem esetleg komikus és eredménytelen.
A küzdő humanista ember álláspontja ez.
Ninivét az Úr mégsem pusztítja el, s ebben a befejezésben ott rejlik
valami remény is: az emberiség nagy alkotásai túlélik a gonoszságot.
Jogos a felháborodás az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ
teljes pusztulását követelni - ez is egyik tanulsága a műnek.
A Jónás könyvének a nyelve a választott témának megfelelően bibliai
ódonságú. Főleg a nyelvi archaizmusok biztosítják ezt, s az egykori
bibliafordítók "latinizmusai"is megtalálhatóak a szövegben, pl.:
"futván az Urat" (mivel a latinban a "fut" ige vonzata a tárgy).
A költemény ironikus-komikus ábrázolása a bibliai ünnepélyességet
olykor hétköznapi, prózai szavakkal, mondatokkal ellensúlyozza, pl.:
rühellé, lotykos, fene víz, stb.
A versforma is a tárgyhoz s a kettős hangulathoz alkalmazkodik:
egyenetlen hosszúságú jambikus sorokból áll a költemény; gyakoriak a
sorátlépések, s a rímekre sem fordított túl sok gondot a költő. A
szándékolt "egyszerűség" mögött azonban hallatlan műgond húzódik meg.
1939-ben írta Babits a Jónás könyvéhez kapcsolódó Jónás imája c.
megrendítő költeményét. A két hatalmas versmondatban gáttalanul áradó
szavak a halálosan beteg költőnek azt az elhatározását fejezik ki, hogy
"mig égi és ninivei hatalmak engedik", bátran fog szólni, s nem hallgat
cinkos némasággal.
További ismertetés a következőről Jónás könyve