Az egyik legszebb Célia-vers egy háromstrófás kis műremek: Kiben
Az kesergő Céliárul ír. Az "öccsét" (esetleg lányrokonát) "szépen sirató" Célia megjelenítő ábrázolását Balassi már az önállósult képek kifejezőerejére és szépségére bízza. A hasonlatok mennyiségileg is a versszöveg nagyobb részét teszik ki: egy-egy strófa kétharmadát foglalják el, s a költő
nem kommentálja őket, nem fűz hozzájuk megjegyzést.A le tisztult, le egyszerűsített verskompozícióban a szimmetria reneszánsz törvényszerűsége érvényesül: az első és a
harmadik versszak részletesen kibontott hasonlatai (a fiát elvesztő fülemüle, a félben metszett liliom) főként Célia keserű fájdalmát érzékeltetik, a közbezárt második szakasz hasonlata (a rózsát tisztára mosó, pirosát kiterjesztő harmat) viszont elsősorban a bánatában, könnyei záporában még vonzóbbá váló asszony harmatos szépségében való költői gyönyörködést
fejezi ki.A harmadik versszak szerkezete az előző kettőhöz viszonyítva megváltozik: Célia szépséges megrendültségét itt több (három) hasonlat fejezi
ki úgy, hogy körbe ölelik a hasonlítottat. A verset záró kép (a tavasz harmatja) visszautal a második strófára, s így a költemény végső kicsengésében nem annyira a
szeretett nő kétségbeesésére, sokkal inkább a sírásban felfrissülő, megújuló szépségére esik a hangsúly.A vers lírai tartalma csupán ennyi: ámuló csodálkozás a szeretett és szerelmes asszonyon, akit egy kivételes állapot, a bánatos zokogás új oldalról világít meg, s még szebbé varázsol."A szebb élet kulcsát, mindannak az ellenkezőjét, mint amibe bele született és amiben benne élt: a szerelemben látta... Ennek a szolgálatába állította tollát, szerelmi versek írása közben vált nagy költővé, a szerelem ürügyén tudta a legtöbbet kifejezni kora és a reneszánsz lényegéből." (Klaniczay Tibor: i. m. 189. l.)
További ismertetés a következőről Kiben az kesergő Céliárul ír