A hányatott sorsú költô Lengyelországban, "az tenger partján, Oceanum mellett" írhatta 1591-ben talán legszebb
istenes énekét,
az Adj már csendességet... kezdetű költeményét. Hiába kereste az e világi harmóniát, sem egyéni életében, sem a korban, a reneszánsz halódásának évtizedeiben azt már nem találhatta meg. A földi boldogság lehetőségében véglegesen csalódott ember most már csak a belső békét, a lélek csendjét igyekszik elnyerni.E méltán híres
istenes énekben a legtökéletesebb formaművészet birtokában sóhajt az utolsó felmentés és az engesztelő halál után. Belső ellentétektől feszülő, izgatott menetű alkotás ez: csupa kérlelő
könyörgés, perlekedés, vita és szenvedélyes érvelés. Ezt a belső hullámzást jelzi a különböző mondatformák állandó váltakozása (felszólító, kijelentő, kérdő, óhajtó mondatok).Az eddigiektől eltérő strófaszerkezet jelentkezik itt, egy megrövidített, a belső zaklatottságot művészileg kifejező "Balassi-versszak". Ha a belső rímeket figyelembe vesszük, hat soros strófát kapunk. A kétütemű hatos sorok közé iktatódik egy-egy megtört, külön rímmel kiemelt, egyetlen ütemből álló félsor (4 szótag). Ezek a félben maradt sorok (3., 6. sor) az erôteljes sormetszet utáni szünettel minduntalan megtörik a páros rímű hatosok nyugodtabb verszenéjét, s megrendültséget, érzelmi feszültséget visznek a versbe.A 8 strófából álló költemény három szerkezeti egységre tagolódik: 1-2. versszak: könyörgés; 3-6.: érvelés, indoklás; 7-8.: könyörgés.Figyeljük meg, milyen érveket sorakoztat fel a költő könyörgésének alátámasztására, hogyan "vitatkozik" szinte Istennel! - A középsô szerkezeti szakasz az érvelés mellett önmagával folytatott belső vita is egyúttal: "vétke rútsága", "éktelen bűne" a kárhozat félelmét kelti fel, de a Megváltó kínhalála, az isteni irgalom nagysága az örök üdvösségbe vetett hitét erősíti.Ha az áhított harmóniát a földi életben nem találhatta meg már az ember, a költő meg teremtette a szépség és szellem külön harmóniáját, rendjét a művészet világában. Ez a gyönyörű, leheletfinomságú költemény a maga tökéletes formakultúrájával is tiltakozás a külvilág értelmetlenségével, felborult rendjével szemben.Balassi a Célia-versekben és az utolsó istenes énekekben már el hagyta a nótajelzést, függetlenítette magát a dallamhoz igazodás kényszerétôl: megteremtette a magyar költészetben az "énekvers" után az ún. "szóverset". Ezek a költemények a dallamtól függetlenül önmagukban is helytálló, olvasva is gyönyörködtető alkotások, a nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az énekkíséretet.Balassi Bálint költői hagyatékáról, elsősorban szerelmi lírájáról a tudós világ a Balassa-kódex megtalálásáig alig tudott valamit, de minden ismert vagy ismeretlen nevű költő, aki a következő két évszázadban szerelmes, vitézi vagy istenes verset írt, akarva-akaratlanul őt utánozta, hatása alól senki sem szabadulhatott. Ez a roppant méretű utóélet is költői nagyságának, művészi zsenialitásának bizonyítéka.