A
Medáliák (1927-28) címe
A medalion szóra utal,
amely arcképet, emléktárgyat rejtő kis aranytokocskát
jelent. A költő emlékeit sűrített képekben foglalja miniatűr költeményekbe,
Ő versmedáliákba. A medáliák
motívumai jórészt gyermekkori élményekből valók.
A tárgyi világnak ezek
az elemei a vers szövegében másodlagos jelentéseket
vesznek fel, mintegy elvarázsolva jelennek meg.
A költő a mesék, a mítoszok világába, a lélek sejtelmes mélyeibe merül
alá. A mondatok szerkesztése és összekapcsolása, a költői képek alkotása
nem a mindennapi logika szabályait követi. A sorok gyakran távoli
asszociációkat tartalmaznak.
A
ciklus egyes darabjai önmagukban
is kerek egészet
alkotnak, de így összefűzve helyzeti többlet jelentést nyernek.
Az egyes verseket elsősorban a központi motívum -az én és a világ
viszonya - köti össze. A lírai én azt a kérdést veti fel, hogy meddig
engedi a világ az én kiterjedését. Belülről feszegeti a korlátozó
határokat, a ciklus számos képe az én-nek óriásivá növesztett,
határaitól, kötöttségeitől megfosztott kivetítése (5.,6.,10.). Az
egész költemény általában az életérzés bizonytalanságát fejezi ki.
A verseket
össze köti a versforma, a többszólamú ritmus is: a négyütemű
felező tízes és az ötös jambus össze szövése. A két ritmus viszonya az
előadás folyamán változik: az érzelmi megnyilvánulásokat inkább a tisztább
jambusok, a groteszket pedig inkább a felező tízes uralma érzékelteti.
A Medáliák talán a költő 23 évének belső fejlődésrajzát is
tartalmazza.(Erre formális utalásnak tekinthető, hogy a ciklus 23 strófából
áll, a 11. darabban 23 király, illetve kölyök szerepel.)
Az első tétel az öntudatra ébredésnek, a helyzetfelismerésnek, a boldog
önfeledtség, ártatlanság elvesztésének, a világtól való elidegenedettségnek
a drámáját festi.
A reménytelenségnek, az élet törékenységének, a bizonytalanság érzésének
motívumai a ciklus más darabjaiban is megjelennek (2., 9.), akárcsak a
nyomor, a társadalmi rossz képei (7., 9., 12.). Ezeket ellenpontozzák az
útkeresés (4.), a bizakodás (4., 6., 7.,10.), a szolidaritás (4.), a
forradalom (6., 7.), a hazatalálás (6.) motívumai. A lírai én átéli a
kiszolgáltatottság állapotait (2., 9.), önvizsgálatot tart (4.), él benne a
vágy a szeretet után, érzi a feléje sugárzó szeretetet és gyöngédséget (8.,
10.), számot vet a költői sorssal és hivatással (3., 5., 6.,
7., 8.), szembenéz a halállal is (5.), de vállalja a világot,
azonosul vele: "a világ izzása hőmérsékletem"(6.). Végül
eljut az álmok és valóság, a külső és belső élet együtt látásáig.
További ismertetés a következőről A Medáliák