A bűntudat mögött általában a "mulasztás" rejlik. Utolsó verseiben
is az élet teljessége után kiáltozik, s megfogalmazza a "kibontakozás igényét. Ez az élmény jelenik meg a Hazám, az Ars
poetica és a Születésnapomra c. verseiben is.E költeményének két kezdősora kérdésnek tűnik, valójában nagyképű bemutatkozás; költészet- és művészetelméleti tétel: a
költészet maga csak irodalom és nem valóság. A kérdésben és a következő képben végletesen elegyedik a gyöngédség és a kemény leegyszerűsítés. A művészetre mégsem igaz a megállapítás - ezt fejezi ki a folyó és a benne tükröződő csillag képe. A versben nagy feszültség vibrál: a valóság, a teljes élet követelése vágyként jelenik meg.A vers szembeszálló
soraiban a költő az "elefántcsonttoronyba" visszahúzódó társait bírálta. Nem tagadta a nyugatosok művészetét, hisz'' jól tudta mennyit tanult tőlük. A szavak szótári jelentése és a nyelvi játékok együttese többrétegű gondolatokat, érzéseket fejez ki.Az első négy szakaszban a díszítő költészet bírálata fogalmazódik meg,
de ennél dallamosabb, díszesebb strófákat a magyar XX. századi lírában aligha találunk: "koholt képekkel és szeszekkel / mímeljen mámort mindegyik" - a kemény "k" és a meleg "m" hangok parodizálják a hagyományos költészetet, de mutatják is a költő belső vitáját.Az ötödik szakasztól új egység kezdődik: a költő emberi programját sorolja, de most már szembeállítások nélkül. Az ötödik-hatodik szakasz első két-két sora a jövő felé röptet, míg a
második fele a jelen erkölcsi csapdáit utasítja el. A program hatalmas távlatokat nyit. A hatodik szakasz felszólító mondata már második személyhez szólnak: külön-külön mindegyikükhöz. A teljes ember képét rajzolja fel, hiszen a materiális igény mellett ott van a szellemi is: " A mindenséggel mérd magad!"A vers soraiban a magabiztosság és a bizonytalanság együtt vibrál. Az utolsó szakaszban négy kijelentés követi egymást: előbb kinyilatkoztat valamit a költő, de amit mond az tagadás is egyben. A második sor első fele ismét "felszálló": az ember nagynak képzeli magát, s ez a képessége előrelendítő.József Attila az ember két óvó szülőjének a szellemet és a szerelmet nevezi.
További ismertetés a következőről Ars Poetica