A Levegőt! (1935) versindító
helyzete az éjszaka-versekre utal vissza. A külvárosi táj, az este, az elhagyatottság motívumaival jellemzett világban jelenik meg a költő, aki hazafelé tart. A haza szónak ez a fajta rejtett megjelenése önmagában lehet véletlenszerű, mégis a kései József Attila egyik jellegzetes gondolatára világít rá. A költő alkotó módon építi be műveibe azt a nemzeti kérdéskört
is, melyet a szociális kérdéskör, az osztályharcot hangsúlyozó történelemszemlélet háttérbe szorított. Most a mind totálisabbá váló jogfosztottságnak a képei jelenek meg, amelyek az emberi szabadságjogok legelemibb rétegeit is felfüggesztik, s az ország egészét, a nép egészét kergetik a totális diktatúrába.Az a dinamizmus, ami a vers indításban jelentkezik, a későbbiekben még fel is erősödik. A
lírai hős közvetlen jelenléte mindvégig
hangsúlyos. A hangsúlyos személyesség felerősíti azt az alapgondolatot, hogy az emberi
személyiség létezését elemi veszély fenyegeti. A lírai hős kiábrándultságának is hangot ad. A gyermek-motívummal hangsúlyozza, hogy már akkor is érték józanító csapások. A gyermek korlátozott helyzetével kerül szembe a felnőtt, az érett fő helyzete. Az utolsó két szakaszban a felnőtt ember az egyetlen
méltó magatartással oldja fel a helyzetet: világgá kiáltja, hogy szívünk és elménk csak a szabadság rendjében létezhet emberhez méltó módon. Ez az új rend teszi majd lehetővé a személyiség gazdag kiteljesedését.
További ismertetés a következőről Levegőt!