A Három
rege 1851-ben jelent meg,
az Előszó azonban kéziratban maradt. Nyomtatásban csak 1865-ben látott napvilágot.A vers időkerete egyetlen hatalmassá növesztett kozmikus év:
A boldog tavasztól a hazug áltavaszig ível a zaklatott vallomás, melyben minden egyes sor, szó áttételes, szimbolikus jelentést kap. A nemzet, a társadalom története a természet évszakváltozásaival egybefonódva jelenik meg.Az első tíz sor a reformkor ünnepi tavaszát jeleníti meg, annak derűs, bizakodó, lelkes hangulatát közvetíti. Az oly gyakran megénekelt, vágyott állapot látszott megvalósulni: az ész és a szív összefogása, a kéz és a szellem együttműködése. A megfáradt munkában verejtékét törlő ember személyesíti meg a békét. Ebben a részben elválaszthatatlanul összefonódik a haza és az
emberiség sorsa.A következő sorokban a
reményeket rejtő tavasz nyárrá érett, az idő beteljesedett, megszületett a szabadság szent szózata. A látomás eljutott az emberi vágyaknak és reményeknek arra a magaslatára, amely után omlás következhet: a természet, a nemzet, az emberiség tavasza-nyara együttesen fordul az ősz viharaiba, a
tél halálába.A véres harc és a zsarnokság kegyetlen pusztítása elemi erejű viharként robbant ki, tombolt és megsemmisítette a reményeket. A vész nyomában a pusztulás jár: az első tíz
sorban bemutatott értékgazdag világ tragikusan megsemmisült. A tél dermedtsége, mozdulatlansága az emberi remények halálát jelképezi.A befejező nyolc sorban szétválik egymástól a társadalom és a természet párhuzama. A föld új tavaszra készülődik, de boldogtalan fiai számára nem jöhet új tavasz, nekik örök a tél.
További ismertetés a következőről A Három rege