Mint a nagy romantikusok, Vörösmarty
is lírai alkat volt. a
közvélemény szavának engedve megoldott tehetségének
nem teljesen
megfelelő feladatokat, de a hajlamaitól távolabb eső műfajokat is lírai
hangnemnek rendelte alá. Képzelete azt tette lehetővé, hogy hirtelen
megvilágosodásszerű látomásokban érzékelje a világot, mintsem, mint
folytonosságot. Nyelvteremtő ereje lelkiállapotoknak:
elégikus tűnődésnek vagy belső megrázkódtatásnak a kifejezésében talált magára.
A Zalán
futása (1825), tíz énekből álló költemény. Műfaja eposz
(lírai túlsúllyal), hexameterben íródott s hangneme elégikus. Bár
honfoglalási eposzt vártak tőle, ő elégikus töredékek laza füzérét
adta. A mű részletei egyértelműen nagy költőre vallanak. A cím is
jellemző: Vörösmarty Zalán futását énekli meg, s nem Árpád diadalát. A
költeményben
az "enyészet" a kulcsszó. Nem a harc felemelő,
hanem a
halál rettenetes voltára esik a hangsúly:
"Bús lábok, valamerre tapod, holt testeken áll meg,
Melyek alutt vérrel feketedve, kihűlve hevernek.
Lassu hideg szellő játszik huzakodva hajokkal,
Némult ajkaikon besivít, és (hallani szörnyű!)
Tompa sohajtásként jő vissza halálos özönnel."
Vörösmarty valósággal szerelmes a halál gondolataiba. Nem a magyarok
honfoglalását állítja a középpontba, hanem a veszteseknek a magyarok
erejétől függetlenül végbemenő belső széthullását. Nem Árpád a
főszereplő, hanem Zalán, akit saját tehetetlenségének súlya ver le.
Zalán táborának jellemzése nagy vonalaiban megegyezik azzal, amit a
beszélő a maga koráról mond, így Árpád és Zalán népének szembeállítását
úgy is felfoghatjuk, mint a múlt és a jelen magyarjainak
összehasonlítását. A mű világképének elégikus jellegét erősíti, hogy
Vörösmarty a démoni erőket független hatalomként ábrázolja, s így
egyáltalán nem bizonyos, hogy a világban összhang érvényesül.
A nemzeti elkötelezettség Vörösmartynál sohasem a világtörténet
rovására érvényesült, mivel az egyén, a nemzet és az emberiség sorsát ő
egyszerre, ugyanabban a kozmikus távlatban szemlélte. A Zalán futásában
ábrázolt idő egyszerre értelmezhető az egyes szám első személlyel
jelölt, látszólag elbeszélő, valójában lírai én egyéni,
léttörténetének; a nemzeti történelemnek és a kozmikus változásoknak
szintjén.
További ismertetés a következőről Zalán futása